Sokat gondolkodtam az élet értelmén. Értelmetlenül :-) Nem, valójában nem. Kell egy cél, amiért az ember minden reggel felkel. Sokaknak ez a család, látni a gyerekeinket felnőni, majd az unokáinkat ugyanígy. Vagy egy feladat, projekt, mondjuk ház, autó, vagy egy drága nyaralás, vagy bármi, ami hajtja az embert.
Az én életem elég "üres". Családom nincsen, vagyis van egy nyugdíjas Anyám és egy nyugdíjas Keresztanyám. Értük nem kell "dolgoznom". Meg van mindenük. Nyilván hiányoznék nekik, ha nem lennék, de nem függenek tőlem. Feladatom, projektem nincs. Vagyis a könyvem, amit olyan jó lenne befejezni, de elakadtam benne, és nincs elég időm vele foglalkozni. Azért, mert Vele vagyok, amikor csak lehet. És amikor Vele vagyok, nem vagyok beteg. Több az erőm, tervezünk, élünk. Tegnap a karácsonyt beszéltük. Nem tudom megélem-e, de tervezek vele. Talán így jobb. Amikor vele vagyok, vidám vagyok. Sokat nevetünk. És nem fáj semmi.
Beszéltünk az együttélésről, korábban is sokat, most is előjött. Szerinte a legjobb együttélés, mikor külön lakásunk van :-) Van benne valami, főleg az én élethelyzetemben. Azt mondta, hogy együtt éljük meg a jót, és ami nem jó, azt nem kell látnia a másiknak. Nem feltétlenül értek vele egyet, de nekem is jobb úgy, hogy amikor nem vagyok jól (hasmenés, gyengeség stb.), akkor inkább egyedül leheveredek a kanapéra, és csak túlélek, és várom, hogy elmúljon. Szóval most jó. Már tervezem a következő utazásunkat.
És az egészben a legjobb, hogy reggel van, dolgozom, és ő még ott alszik az ágyamban. :-) Olyan boldog vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése