Fáradt vagyok

 Megint meg kellene állni egy picit. Leülni, és onnan nézni egy kicsit a világot, az életem. 

Fáradt vagyok. Sokminden történik.

Abba kellett hagynom a gyógyszert 2 nappal előbb, szombaton már nem vettem be, mert mindkét talpam szétesett, nem tudtam rálépni. Volt olyan reggel, amikor álltam a két lábamon, fogtam az ajtófélfát, és éreztem, hogy nem fogok tudni lépni. Nem tudom az egész testsúlyomat egy talpamra terhelni, pedig csak 47 kg vagyok. Aztán később jobb lett, "beindultak" a lábaim, és napi 2 db cataflammal elvoltam. Azt mondta az orvosom ezen a két napon nem múlik, hagyjam abba. Nagyon gyorsan regenerálódik, vasárnap már csak egy fájdalomcsillapító kellett, este már simán tudtam járni, ma már szuperül vagyok. És most van a pihenőhét.

A költözés miatt szervezkedek. Csomagolni kellene. Elkezdtem, de nagyon nehéz úgy, hogy még kellenek a cuccaim. Nincs helyem, ahova az összekészített dobozokat, zsákokat tegyem. Fejben megvan minden, már csak a tettek kellenek. Péntekre kérek home office-t, mert szombaton reggel 8.00 órakor jönnek a költöztetők, addigra mindennek zsákokban kell(ene) lennie. Aggódom. Remélem simán megy majd minden.

Jó volt a hétvége, sokat voltunk együtt. Minden percben. Minden nap együtt aludtunk, együtt ébredtünk, és együtt töltöttük a napot. Sokszor eszembe jutott a másik lány. Már előre védekezek, nem tudom melyik nap kapom a hátbaszúrást, de valamikor mostanában időszerű. Nem akarom én ezt így. Őt akarom, egyedül őt.