2024. május 1., szerda

Lista: halál

 Hétfőn volt vérvétel, tumormarker is. Valamint kaptam erős vízhajtót, hátha segíti a hasamban lévő folyadék távozását. Sajnos nem. A vérképem elkészült, olyan rossz, amilyen szokott. A fehérvérsjetjeim az injekciónak köszönhetően rendben vannak. A vörös most 93 (120tól jó), elég magas, nem szokott ennyire jó lenni. Az LDH-m az egekben, 601 (248ig jó). Nem váltott ki belőlem semmilyen rossz érzést. Nem számítottam jóra, igazából semmire sem.

Mikor mentem vissza a munkahelyemre, a metróból felfelé egy férfi szórólapot osztogatott. Igyekeztem kikerülni. Mindenkit beosztott egy listára, aki nem vette át a szórólapot. Az előttem haladó hölgyet a "fittyet hány" listára rakta. Engem a "halál" listájára. Csak annyit mondott, lista: halál. Rosszul esett. Biztos látszik rajtam a betegség is, és az is, hogy már semmi életkedvem sincs. Nagyon régen voltam jókedvű. Régen nevettem. Nem tudok. És már semmi sem érdekel. A munkám elvégzem, az érdekel, de ennyi. Ma majális van. Én pedig örülök, hogy végre nem vagyok lázas, és pihenhetek. 

Kedden reggel hívtam az orvost, hogy szeretnék egy hascsapolást, mert nem hat a vízhajtó, és rettenetesen feszül a hasam. Délre volt szabad ágy, addigra kellett mennem. Rendben. Mentem. Jött is az orvosom, hozott egy ultrahangot, lefeküdtem. Vizsgálgatott. Figyelte a kijelzőt. Nincs víz a hasüregemben. Csak daganatok. Sok. Egymáshoz nyomulnak, összetapadnak. A köldökömnél feszül legjobban, megnézte, nyirokcsomó. Így nem volt csapolás. Kértem fájdalomcsillapítót. Írt fel. Azt mondta - bár nem értettem rendesen -, hogy morfin az alapja, de ki vannak vonva belőle a hatásai (?). Ha elkezdem szedni, bódulást, szédülést okozhat, nem vezethetek. Aztán megszokja a szervezet, utána már nem lesznek ilyen hatásai. Ijesztő, hogy már itt tartok. Megkérdeztem, milyen a lefolyása ennek a betegségnek, mire számíthatok. Bármi lehet. Leginkább bélelzáródás, még folyadékdiéta mellett is. Mivel nem tudok enni, mert a gyomrom nyomódik, ezért éhen is halhatok. Továbbra sem javasol műtétet. Azt mondta, hogy meg kellene találnunk melyik kemoterápiás készítmény használ, hogy a hashártyán lévő daganatok visszahúzódjanak annyira, hogy tudjak újra enni. Hát az jó lenne. De szerintem addigra éhen halok. És inkább az, mint a bélelzáródás. 

Visszamentem a munkahelyemre, dolgoztam tovább. Estére belázasodtam ugyan, de nem rázott a hideg. Izzadtam. Reggel jól ébredtem, tiszta ágyneműt húztam, mostam, vasaltam, mosogattam, nem voltam edddig még lázas. Talán jobban vagyok.

Ez a vírus jól ledöntött. 

Továbbra is várom a halált. Remélem, váratlanul jön

Olyan váratlanul, ahogy a betegség tört az életemre

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése