Az összes orvosommal beszéltem. Mind a kettővel :-)
Nem ért meglepetés, tudtam mi következik. Egybehangzó volt a véleményük.
Stivarga a következő gyógyszer protokoll szerint. Ezt nem vállalom. Rengeteg mellékhatása van, és durvák, gyenge a szervezetem, így is szenvedek, nem bíránám már, és nem is akarom. Ritkán használ. Nem kérem, köszönöm.
Folfirit lehetne megismételni, hátha most hat. Erre rákérdez az orvosom, hogy mehet-e, de csak úgy vállalom, ha otthon lehetek vele. Ez 48 órán keresztül csepeg. Nem akarok kórházban lenni. Majd csak meghalni megyek be.
A következő probléma a bélelzáródás lehet, bármikor, folyadék diéta mellett is. Ebben az esetben megműtenek. De csak azt a területet tárják fel, ahol az elzáródás van, esetleg kivesznek egy bélszakaszt, és kapok egy sztóma zsákot. Bebaszna, még az is. De egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik. Ja, ismerem már magam.
Nem tudják megmondani, hogy mennyi időm van hátra. Bármi lehet, bármikor. Szuper! Pedig jó lenne tudni, hogy kb mennyi ideig kell még nyomoréknak/nyomorultnak lennem.
Ha valaki azt mondaná, hogy 1 hónapom van, de abban az egy hónapban jól lennék, más lenne. Utazgatnék, ennék, innék, csavarognék. Aztán pufffff. És kész.
De ebben az állapotban még az 1 hónap is sok. Hát ha még több is lesz belőle...
Azt már nem akarom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése