Arra keresem a megoldást, hogy éjjelre milyen fájdalomcsillapítót vegyek be, mikor szükséges. Az algoflex nem elég. Az algopyrin jó, de mivel lázas vagyok, izzaszt. Ilyenkor elég jól alszom, de tényleg szó szerint úszom az izzadtságban. Pénteken rövid nap van a munkahelyemen, így kipróbáltam azt, hogy korábban vettem be, hátha az izzadós részt még ébren megúszom. Így is volt, csak az a baj, hogy a fájdalomcsillapítós részt is ébren úsztam meg, így éjjel nagyon szenvedtem. Azaz már este. Mindkét petefészkem nagyon fájt, és majd' leszakadt a derekam. A hasam alján ki akart jönni az összes daganat - legalábbis úgy éreztem. Végignyöszörögtem az éjszakát, rosszul aludtam, rosszul ébredtem. Reggel megittam a kávémat, ittam pár korty tápszert, s bevettem egy algopyrint. Készültem Anyuhoz. A fájdalmam nem múlott el, talán tompább lett valamivel. Sajnos türelmetlenül, nyúzottan, fáradtan mentem haza. Anyu nem tudja kezelni ezt a helyzetet. Pedig csak békén kell hagyni. Néz, figyel, segíteni akar. De nem tud. Nem kell körülöttem ugrálni, meg kérdezgetni, hogy nem akarok-e ezt vagy azt. Nem akarok. Semmit sem akarok. Leginkább hazaköltözni nem akarok. Mindegy, meglátogattam Keresztanyuékat is, alig vártam, hogy hazaérjek és ledőljek.
Aztán eszembe jutott az én kis morfinos fájdalomcsillapítóm. Mindenhol azt írják a neten, hogy nem kell fájdalommal élni, csillapítani kell, vannak rá szerek. Vannak. Nem vezethetek mellette, de nem is mentem már sehova, vasárnap sem. Így bevettem egy szemet, ledőltem, s vártam mi fog történni. Nem tudom mire számítottam.
Ami történt: A fájdalom kb 10 perc után szinte teljesen elmúlott. Egy kicsit még éreztem a bal petefészkem, de annyira minimálisan, hogy azzal már simán meg lettem volna. Aludtam kb fél órát, de lehet gyógyszer nélkül is aludtam volna :-) Mire felébredtem, semmi nem fájt. Egyáltalán semmi. Nagyon jól voltam, jó volt a hangulatom is, szinte vidám voltam. Felkeltem a kanapéról. Ha nem lenne ekkora a hasam, azt gondoltam volna, hogy semmi bajom nincs, én nem is vagyok beteg. Mocorogtam. Semmi nem fáj, ettől még jobb kedvem lett. Elolvastam a betegtájékoztatót. Ez kemény cucc már (de nem a legkeményebb), könnyen hozzá lehet szokni, és úgy kell lejönni róla. Azt elhiszem. Napi max 8 db szedhető. Hohó, az egyelőre túl sok, remélem elleszek ezzel az eggyel. Kiültem az ágy sarkára, s nekiálltam horgolni a tündérházikót. Egyszer felnéztem az órára, negyed 8 volt. Eszméletlen! Elrepült az idő! A házikót befejeztem. Jól voltam. Valóban szédültem, ahogy elindultam a lakásban, de nem úgy, mint mikor részeg vagyok és koordinálatlan a mozgásom, hanem valahogy nem voltam stabil. De tűrhető volt. Még lefekvéskor sem fájt semmi. 8 óra a hatóideje, szerintem nekem tovább hatott. Jól aludtam. Bámulatos volt. Legalább tudom, hogy ez tényleg használ, de igyekszem takarékoskodni vele, csak akkor szedni, amikor tényleg nagyon fáj.
Szenvedek az ödémával. Deréktól lefele kínoz. Próbáltam a vízhajtót újra, de nem hajt meg. Nem víz. Talán nyirok. Nehezek és zsibbadtak a lábaim, és már délelőtt durván vastagok, nehezen mozognak. Igyekszem munka közben is többször felállni és sétálni, az segít, de a problémát nem oldja meg.
Fulladok. Úgy érzem, hogy a bal orrüregemben (vagy hol) van egy akadály, amit belélegzéskor érzek. Mikor este lefekszem, és az oldalamra fordulok, belégzéskor buborékok pattognak az orromban. Én így hallom. Mert hogy hallom. Elég fusztráló, ezt hallgatom elalváskor. Sokszor bedugul a bal fülem, van, hogy egész napra. Néha a jobb is. Szerintem ezzel függ össze, lehet, hogy a köhögés is. A tüdőm biztos tiszta, azt a CT kimutatta, és mikor nagy levegőt veszek, érzem, hogy ügyesen tágul. Nem tudom mi ez.
Szóval van bajom rendesen, de van gyógyszerem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése