2024. május 24., péntek

Rámdudált

 Nagyon vizesedik a lábam. Eddig csak a bokáimmal szenvedtem, de már a térdeimnél is brutálisan dagad. Annyira, hogy délután már összeér a két térdem, nem tudok legugolni, annyira feszít, vastagok a combjaim. Nem tudom mihez kezdjek velük. Mivel állítólag vizes nem vagyok, mármint nincs túl sok víz a szervezetemben, így abba maradtam magammal, hogy megpróbálok újra mozogni. Sétálni. Ez nagyon nehezemre esik. Cipelem a hasam. Szó szerint, az ujjaimat összefonom alatta, és viszem. Mivel már nem is tudom megmondani, hogy mióta nem eszek - csak tápszert iszok - ezért erőm sincs. Kimerít a séta.

Tegnap voltam körmösnél. Tudom, hogy már nem kellene, ez mellé a test és betegség mellé baromira mindegy milyenek a körmeim, de nekem tetszik, szeretem. És olyan ügyes a hölgy, akihez járok. Eldöntöttem, hogy gyalog megyek. Laza fél órás séta. Korábban is gyalog jártam, de már egy ideje csak kocsival. Időben felkerekedtem, és elbaktattam. Szépen lassan, komótosan. Éreztem, hogy a lábaimnak jót tesz, és tényleg vékonyabbak lettek. A közel másfél órás ücsörgés miatt viszont simán visszadagadt, ami nagyon bosszantott. Nyugodtan, komótosan indultam haza a bumszli térdeimmel és bokáimmal. Már láttam a házat, mikor valaki rámdudált a hátam mögött, s ahogy elsuhant, felismertem az autóját. Ő volt az. Kicsit lelassítottam az egyébként is lassú lépteim. Attól féltem - én naív - hogy beáll a parkolóba a ház elé és megvár. Elsírtam magam, nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson. Óvatosan lestem be a parkolóba, de nem volt ott. Akkor meg azért sírtam, hogy nem igaz, hogy nem kíváncsi rám. És nem! Hogy hihettem azt, hogy majd megvár, hogy váltsunk pár szót? Persze, hogy nem kíváncsi rám. Hátulról látott csak, meg a visszapillantóban, de gondolom így is eleget látott...

Sokszor hiányzik. Együtt voltunk, míg együtt tudtunk lenni. Igazán megérdemeltem volna, hogy egy új életet kezdjek vele, egészségesen. Olyan jó lett volna. És Ő is megérdemelte volna, hogy újra boldog legyen!

Nagyon sok szép emlékem van. Kicsit több, mint fél év, de az tömény volt. Jó volt Vele, szerettem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése