Mindenképpen úgy rendelném. Vastag tészta, paradicsomszósz, sonka, gomba, paradicsom, sajt. Bekészítenék egy filmet, kényelmes ruhát húznék magamra, és a kanapéra fészkelnék. Régebben úgy ettem a pizzát, hogy először körbeettem a szélét, mert az melegen nagyon finom, de csak melegen. Utána ettem a feltétes részt, de így abból már nem sok fért a pocakomba. Másnap melegítve ettem a fincsit, de úgy meg már nem volt az igazi.
Szóval most mindenképpen felszeleteltetném, s mikor már ehetőre hűlt, kivennék egyet, csodálnám, ahogy nyúlik a sajt, és hatalmasat harapnék a közepébe. Amennyi csak belefér a számba, annyit nyomnék be. Becsuknám a szemem, és hagynám, hogy az ízek táncoljanak, tomboljanak, játszanak az ízlelőbimbóimmal. Nem baj, ha a zsír lecsorog az államon. Mindezt addig csinálnám, amíg csak fér a hasamba.
Csak utána indítanám el a filmet. S míg a vér levándorol a hasamba, és segíti az emésztést, lassúkat pislogva bámulnám a tévét.
A maradék pizzaszeletekbe komótosan még bele- beleharapva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése