Rosszul vagyok?

 A napok a szokásos mederben zajlanak. Van, hogy lázas vagyok, van, hogy fáj valami. Már nem aggódom. Bármi történik, az a betegségem miatt van. 

A láz normális. 37-37,2 között van alapesetben a testhőm. Ezt nem érzem, ezzel simán tudok létezni. Aztán valamikor felmegy. Azt már megfigyeltem, hogy ha  ideges vagyok, akkor belázasodok. Igyekszem nyugodt maradni, de sajnos nem mindig megy. Van, hogy ok nélkül megy fel a hőm. Mármint biztos van oka, csak én nem tudom. Ilyenkor ráz a hideg, érzem a bőrömön, hogy valami nem stimmel. Kedvem sincs, és magamba zárkózom. Akkor tudom, hogy lázas vagyok. Az algopiryn nagyon jó, utána lever a víz, de jobban leszek. 

A fájdalom jön, megy. Minidg máshol fáj szerencsére... Van, hogy az egész hasam feszül, vagy az egyik vagy másik oldalam fájogat, beleszúr. Van, hogy ki kell húznom magam, hogy tudjak egyenletesen lélegezni, mert ha nyomódik a tüdőm, fulladok. De ez is csak egy apró testhelyzet módosítás, s megyek is tovább, el is felejtem. Az éjszakák nehezek. A hátam fáj. Az egész hátam. Nem tudom mitől. Talán a hülye testtartás miatt, amivel a nagy hasam cipelem. Valamikor sehogy sem jó, bárhogy fekszem, a hátam majd beszakad. Most már halkabban kell nyöszörögnöm, mert van szomszédom.

Két éjszakával ezelőtt alig aludtam valamit, így tegnap nagyon nyúzott és hisztis voltam. Sehogy nem tudtam feküdni, hogy ne fájjon, úgy meg nem lehet aludni. Lassan jött el a reggel, én is lassú voltam egész nap. Mire hazaértem, 38,3 volt a lázam. Vettem be egy algopirynt, s aludtam egy fél órát. Utána jobb lett, de addigra már szinte este volt. Lezuhanyoztam, magamra vettem a köntösöm, s összegömbölyödtem a tévé előtt. Nem tudom mi ment, csak néztem ki a fejemből. Aztán inkább bebújtam az ágyba. Éjjel arra ébredtem, hogy úszom az izzadtságba. Mindenem vizes. Levettem a pizsim, kiterítettem, megfordítottam a takaróm, párnám, s aludtam tovább. Kipihenten ébredtem, nagyon jó éjszaka volt! Megint moshatok ágyruhát.... :-)

Tegnap délután nagyon vicces helyzetben volt részem. Előzményként írom, hogy talán 2-3x fordult elő, hogy voltam vérvételen, és utána hívtak az onkológiáról, hogy nagyon rossz a vérképem, azonnal menjek be injekcióra, mert valószínű rosszul vagyok. Egyszer azt is megkérdezték, hogy nem vágódtam-e el. Hát nem. Szóval tegnap pont beültem a kocsiba, mikor csörgött a saját telefonom. Felvettem. Egy nővér hívott az SBO-ról. Azonnal cikáztak a fejemben a gondolatok. Rosszul vagyok? A mellkasomhoz kaptam. Gondolkodtam. Nem vagyok rosszul. De honnan is tudná az SBO, ha rosszul vagyok? Engem már az SBO is felhív, hogy menjek be, mert rosszul vagyok? - Ez a sok gondolat egy pillanatig tartott. Aztán hallom, hogy mondja a hölgy, hogy mikor utoljára náluk jártam, ott felejtettem a papírjaimat, közte van a kórszövettani leletem is, és nem akarja kidobni. Megköszöntem, és megbeszéltük, hogy holnap elmegyek érte. Letettem a telefont. Utána kitört belőlem a nevetés, hogy hogyan hihettem azt, hogy felhívnak az SBO-ról, hogy menjek be, mert rosszul vagyok! :-)

Tiszta hülye vagyok :-)