Leszívás, CT eredmény, kezelés

 Csütörtökön (tehát tegnap) voltam leszíváson. Már nagyon feszült a hasam, főleg jobb oldalon (ott szokott). Nehéz levegőt venni ilyenkor, egyrészt nincs hely a tüdőmnek, másrészt még a bőröm is érzem, hogy húzódik, és nem enged tovább. 2750 ml folyadék jött le. Utána sokkal jobb, még ma is. De így is hatalmas a hasam, az onkológusom azt hitte, leszívás előtt vagyok. Sajnos kezd ez az út is elfogyni előttem. 

Ma voltam kezelésen. Elkészült a CTm. Nem vártam semmit, csodáltam volna, ha jó lesz az eredmény, hiszen egyre rosszabbul vagyok. Nem is lett jó. Már ez a szer sem használ. Így ma sem kaptam már meg, mert nincs értelme, és többet nem is kapok ebből. Furcsa, megkönnyebbültem. Már elegem van a tűkből, infúziókból, és hogy menni kell, ott ülök, nézem, ahogy folyik be a cucc, és alig várom, hogy vége legyen. Semmi türelmem, és tényleg azt érzem, hogy én ezt már nem akarom. Szívem szerint hagynám már az egészet. Többet vesz ki belőlem, mint amennyit ad. Benyújtottunk egy újabb méltányossági kérelmet, egy új tablettára (szerencsére tabletta), ami annyira új, hogy lehet, hogy nem is lehet kapni az országban. Csak ezért mentem bele, az esélytelenek nyugalmával. És mert tabletta. A CT-sek ragaszkodnak ahhoz, hogy nem vastagbél áttéteim vannak, hanem nőgyógyászati. Ezért a következő leszíváskor (jövő hét péntek), küld a főorvos mintát a laborba. Az onkológusom szerint nagyon kicsi az esély arra, hogy ez nőgyógyászati lenne, de ha az, akkor teljesen más kezelés kell, és eddig vakvágányon voltunk. Nem tudom mit higgyek, mit gondoljak. Semmit. Egyelőre annyit érzek, hogy megszabadultam a tűktől, és engem már nem érdekel.

Szeretném, ha vége lenne

CT-n voltam

 Borzasztó nap volt. Az eddigi rossz napok közül talán a legrosszabb. 

Éjjel nem tudtam aludni szokás szerint. Gondoltam majd hajnalra elfáradok, s legalább akkor alszom. Hát nem. Össze-vissza álmodtam, tiszta feszült voltam, rángatott az ideg. Háromkor már majd megőrültem. Négykor lezuhanyoztam jó meleg vízbe, hogy elfáradjak. De nem tudtam visszaaludni, fél 5-kor pedig kelnem kellett. Nagyon szar állapotban voltam. Alig tudtam felöltözni, összeszedni magam. Rettenetesen fáradt voltam. A vasúton volt még sok hely a parkolóban. Korán kiértem, kellett a hideg levegő, hogy ébren tartson. Felfedeztem a liftet, így nem lépcsőztem a peronra, szerintem most nem is tudtam volna felmenni. Sajnos nem az alvás a vonaton sem, csak kába voltam. Lecsoszogtam a metróba. A második körrel mentem el, annyi ember volt. Leszálltam a Kálvinom. Megkerestem a liftet, nem lépcsőztem itt sem. Ez sokat segített. Végigcsoszogtam a Baross utcán a CT épületéig. Pisi. Váróterem. Becsuktam a szemem, pihentem. Bekérték a papírom. Második voltam, de az első hölgy késett, így behívtak. Ötször szúrtak. Nem volt erőm sírni sem. Valahogy túl rövidnek tartottam a vizsgálatot, de biztos tudják mit csinálnak. Felöltöztem, kicsit ültem a váróteremben. Rettenetesen éhes voltam, és gyenge. Nehezen indultam útnak. 

És innen megváltozott minden. Mintha a sors kompenzálni próbálta volna mind ezt a rosszat, a szerencse mellém szegődött. Besétáltam az Aldiba, vettem csokis muffint. Csak a felét tudtam megenni, és elkezdtem inni. Tudtam, hogy nehezen jövök ki ebből az állapotból. M4, igyekeztem tartani magam. Hányingerem volt. Kelenföldön megnéztem mikor jön a következő vonat. 5 perc. Szuper. Lifttel felmentem a peronra, és még ott volt a tapolcai, késett, épp fügyültek neki. Felugrottam. Tele volt gyerekkel, osztálykirándulás. Nyüzsi, zaj, élet. Kicsit néztem őket, majd kértem, álljanak félre, le szeretnék ülni. 

Egy nyugdíjas pár mellé kuporodtam, s bevettem a gyógyszereimet. Becsuktam a szemem. Tudtam, hogy innen már szépen lassan jobb lesz. Észrevettem, hogy nem áll meg a vonat. Szuper, akkor ez már csak Fehérváron áll meg, gyorsan hazaérek. Megfordult a fejemben, hogy ha az 1-es vágányra futna be, nem kellene az aluljáróban sem bohóckodnom. Ránéztem a nénire, aki kedvesen mosolygott. Megláttam a kezében a könyvet, Ken Follett: Tű a szénakazalban. Nem rég olvastam ki, letehetetlen volt. Nagyon tetszett. Ezt mondtam is neki. Egy nagyon jó beszélgetésbe kerültem vele, könyvektről, olvasási szokásokról, és arról beszélgettünk, hogy a sok-sok könyvvel mit lehet csinálni. Mert hogy érték. De ekkor már be is robogtunk Fehérvárra, az 1-es vágányra. Elköszöntem.

Leszálltam, és besétáltam a parkolóba. Végig azon gondolkodtam, hogy nem lehetek ennyire szerencsés. Annyi jó dolog történt velem hazafelé. 

Nagyon fáradt voltam. Be az ajtón, lepakoltam a cuccom, kanapé, takaró, alvás. Nehezen szedtem össze magam. Délután olyan negyed 3 felé mertem kijelenteni, hogy most már jobb. Azt hiszem, többet nem merek útra kelni egyedül.

A nap tanulsága, hogy meg kell látni a jót, és abból tudunk töltekezni!

Könyvecském megjelenése

 És kész!

Minden, a kiadóm által meghatározott feladatot elvégeztem. :-) Mindent megbeszéltünk, mindenen túl vagyunk!

Ami fontos, a megjelenés dátuma: 2025. november 20. Ettől a naptól tudjátok megrendelni, vagy addig is előfoglalni a könyvecskémet az alábbi linken:

https://konyvaruhaz.publio.hu/9786151032657-zavar-a-fejekben?search=zavar%20a%20fejekben

Köszönöm mindenkinek a támogatást!

Nyugdíjas lettem

 Egy ideje fontolgattam már, hogy abbahagyom a munkát. De nagyon, nagyon nehezen hoztam meg a döntést. Ez is egy lépés a sír felé.

De az igazság az, hogy a rossz alvás miatt egyre nehezebb volt reggel összeszednem magam. Főleg, ha orvosnál kezdtem, és utána még dolgoztam. A hasfeszülés és a fájdalmak miatt előfordult, hogy nehezen koncentráltam a feladataimra. Tovább tartott megoldani valamit, többször át kellett néznem amit csináltam. Mégis elkezdtem nagyon, nagyon ragaszkodni hozzá. Munka után már semmire sem voltam képes. Mikor hazamentem, általában aludtam egyet, azzal kezdtem. Utána max annyit csináltam, hogy elindítottam a mosógépet vagy a mosogatógépet. Főzni már egyáltalán nem volt erőm. Boltba munka előtt, hajnalban jártam. Ruhákat általában éjjel hajtogattam, alvás helyett. Vagyis két alvás között. Amikor nehezen keltem, akkor boltba is alig tudtam menni. Csak vánszorogtam a sorok között, a kosár húzta a karomat, úgy éreztem le kell ülnöm. 

Nem volt mit tenni. Eljött a pillanat, amikor beláttam, hogy el kell engednem, mert már nehezemre esik. Megbeszéltem a munkáltatómmal, az onkológusommal, majd a háziorvosommal. Kicsit kacifántosra sikerült a vége, de most már itthon vagyok.

Nem tudom hogyan fogom viselni, hogy fognak telni a napok. Most még olyan, mintha hétvége lenne, vagy szabin lennék. Mivel lassú és fáradt vagyok, az is lehet, hogy nem fog hiányozni a munka és az emberek. De az is lehet, hogy magányos leszek és befordulok.

Igyekszem kidolgozni egy napirendet. Minden nap kényelmesen megreggelizek, teát főzök, pirítóst készítek, ilyesmi. Minden nap fogok olvasni és kézimunkázni. Filmeket nézek. Kimozdulnom is kell, elég sokat járok orvoshoz, és boltba is kell majd mennem. Az a baj, ha befordulok, akkor semmit sem fogok tudni csinálni, csak feküdni a sarokba, sírni és sajnálni magam.

Megáltjuk hogy alakul

Hasvíz, étkezés, alvás

 Pénteken voltam kezelésen. Nagy meglepetésemre nem volt az orvosom, ugyan az a doki helyettesítette, aki múltkor. Ő is jófej, csak összeírtam pár dolgot, ami problémát okoz, és meg akartam beszélni a dokimmal, de ezeket most hagytam. Írattam fel pár gyógyszert, megkaptam a kezelést, s ennyi. Az idő megint nehezen telt, beszélgettem egy bácsival közben, a feleségével meg előtte, de ezek a napok borzasztóak. Csak igyekszem átsiklani rajta. 

Keresztapu és Keresztanyu jött értem. Kaptam ebédre paprikás krumplit. Jól esett. Aztán eldőltem a tv előtt, és váratlanul elnyomott az álom. Nem készültem alvásra, egyszer csak megtörtént. Arra ébredtem, hogy folyik a nyálam, a pólóm már ázott :-) Másfél órát aludtam. De olyan mélyen, hogy mikor ébredeztem, tisztáznom kellett, hogy egyáltalán én ki vagyok, hol vagyok, miért vagyok itt, kell-e menni dolgozni, vagy most mi van. Jajj, de nagyon jó volt!

Rettegek az estéktől és az éjszakáktól. Annyira, hogy ha elfekszem, elkezd rázni az ideg. Úgy meg nem lehet aludni, akkor sem, ha álmos vagyok. Már kialakítottam egy pózt a kanapén, ahogy tudok aludni. Ülve. Csakhogy, elzsibbad a seggem, de más pózban meg nem jó, mert kényelmetlen. Szóval a menetrend minden este ugyan az. Felveszem a pózt, alszom egyet. Ha sikeres vagyok ez 1-1,5 órás alvást jelent. És onnantól vége. Nincs alvás. Sétálgatok a folyosón, bekészítem a mosógépet, kipakolom vagy éppen bepakolom a mosogatógépet, lehajtom a ruhákat a szárogatóról, ha a szemem engedi, olvasok, kézimunkázok. Iszok, joghurtot eszek. Pisilek. Tévézek. A tévé egész éjjel megy. Aztán újra próbálkozom az alvással. Innentől már csak fél-1 órákat alszom. És várom a reggelt. Hajnalra általában kimerülök, és akkor talán tudnék aludni, de akkor meg már kelni kell. Persze nyúzottan, fáradtan. Gyűlölöm ezt az állapotot!

Az evés is kb ilyen. Annyira szűk az a kör, amit megehetek, hogy azt már nem kívánom. Ezért étvágyam sincs. Szerintem lenne, mert érzek éhséget, de már nem akarok virslit meg tojást enni. Rakott krumplit akarok kolbásszal, rántott csirke felsőcombot petrezselymes burgonyával és tejfölös ubisalival. Vagy babgulyás pogácsával. Tarhonyás lecsót kolbásszal. Nem csirkemellsonkát sovány sajttal... Amikor feszül a hasam, akkor semmi sem megy, iszogatom a tápszerem, max vajas pirítóst eszek. Ezt is gyűlölöm!

Ma panaszkodtam a pszichológusomnak, hogy én miért nem tudok normális daganatos lenni? Ahogy a többi ember. Szépen lesoványodok, csipegetek, sokat pihenek és alszok. Azt válaszolta, hogy mivel én semmit sem csinálok úgy, mint mások, miért gondolnám, hogy a betegséget ugyanúgy csinálnám. Persze, hogy azt is másképp csinálom. Igaza van. Mindig más voltam, mint mások. Mindig kilógtam a sorból.

Miért ne lennék most is más?

Azok a fránya rosszullétek

 Újra elkezdett fájni a derekam, a gerincem. Ez az a fájdalom, amivel nem tudok mit kezdeni. Apróbb eszközeim vannak ellene, amelyek van, hogy segítenek, van, hogy csak csitítja, van olyan is, hogy semmi hatása. Az borzasztó. Sem állni, nem ülni, sem feküdni nem jó. A mozgás jót tesz. Viszont éjjel mit mozogjak? Sétálok a lakásban, fel-alá a folyosón, ruhákat hajtogatok, ki- vagy bepakolom a mosogatógépet, nagyon mást nem tudok csinálni. Ráadásul, 2 perc után a lábaim nagyon fáradtak, és alig várom, hogy leüljek. Leülök, és akkor nem jó. Derékszögben a legjobb, de akkor sem mindig. Úgy tudok picit aludni. 

Hogy mit tudok tenni ellene? Este mindig veszek be egy 50 mg-os Tramadolt. Ezt ki tudom egészíteni egy Appranax-szal. Az jó csontokra, és tényleg, valamikor segít. Amikor nem, akkor jégzselé. Vagy forró zuhany a fájó részre, bebugyolálom magam törölközőbe, hogy sokáig meleg legyen. Viszont éjjel visszaveszik a víz hőfokát... Nem jöttem rá, hogy melyik a jobb. A fagyasztás vagy a melegítés. Talán a melegítés. Azt vettem még észre, hogy mikor a fájdalomtól idegállapotba kerülök, a zuhany jót tesz. Eltreli a gondolataimat, mozgok is, kizökkent a lelkiállapot spirálból. 

Múlt héten pénteken meghívtam vacsizni Őt, mert felfúrta a függönykarnist, segített feltenni a függönyökat, és megjavította a wc tartályt. Rengeteget segít. Készültem. Csakhogy, péntekre már két éjjel nem aludtam, feszült a hasam és fájt a derekam. Munka után igyekeztem haza, aludtam 2 órát, hogy el tudjak menni vacsizni. Jót beszélgettünk, az étel finom volt, de nagyon ramatyul voltam. Hazavitt és elköszöntünk egymástól. Szombatra valahogy elmúlott, így elmentünk Győrbe fürcsizni. Az egész nap jó volt, kivéve, hogy a sok víz és más miatt tele volt a hasam, és nem tudtam enni. Ettől teljesen legyengültem. De alapvetően jó volt. Vasárnap már iszonyúan fájt a derekam, előtte éjjel kezdődött. Amikor semmi nem jó, sehogy nem jó. Alig tudtam hazamenni Anyámhoz. Sirdogáltam. Ilyenkor elmegy az életkedvem teljesen. Délutánra kicsit jobban lettem, akkor raktuk fel a függönyöket. Vasalás közben le kellett ülnöm, nem tudok sokáig egy helyben állni. Aztán jött az éjszakat. Szokásos katasztrófa. Hajnalban keltem, mentem leszívásra.

Még a vonatig elvoltam. A vonaton bóbiskoltam. És elszállt minden erőm. A metrón iszonyú tömeg volt, nem is szálltam fel, asszem a harmadikkal mentem csak el. Az Üllőin azt hittem elájulok, csoszogtam, csak raktam a lábaim magam elé, hogy haladjak, nem gondolkodtam. A leszívás rendben ment, 2,8 liter. Rengeteg. El kell gondolkodnom, hogy megint csapot ültetnek be. Tényleg jobb lenne, de attól fájt a hasam. És olyan sokminden fáj... Megbeszéltük a CT előtti leszívást, az onkológusom kell megkérni.

Üres hassal, üres gyomorral, kimerülve elindultam a munkahelyemre. Alig vártam, hogy leszálljak a metróról. Kelenföldön leültem pihenni, hogy összeszedjem magam és tudjak bemenni dolgozni. Bevettem a gyógyszereimet és ettem picit. Mikor beléptem az irodába, mindenki kérdezte, jól vagyok-e, nagyon szarul nézhettem ki. Aztán használtak a gyógyszerek, és nagyon jó napom volt. Jó volt a kollégák között lenni, feladat is volt, végül jó nap volt.

Nem tudom semmihez sem kötni, hogy mikor hogy vagyok. Nem tudom befolyásolni. Egyszerűen tudomásul veszem. Ha rossz minden, próbálom túlélni. Ha jó, akkor élvezem.

Mást nem tudok tenni

Könyvecském mintadarabja

 Egyik délután kaptam egy emailt a GLS-től, hogy csomagom érkezik holnap. Feladó a Publio. Sejtettem, hogy a mintadarab, mi más lenne? Nagyon, nagyon izgatott lettem. 

Másnap reggel jött az email, hogy 8-11 óra között szállítják. Tűkön ültem. Alig vártam, hogy hazamenjek munkából, és a kezembe tarthassam.

Feltéptem a borítékot... és igen... és ott volt! Az én könyvem!

Forgattam, nézegettem, csodáltam. Jobb, mint amire számítottam. A grafikai munka egyszerűen tökéletes, nagyon ütős lett a könyv borítója.

Sírtam.

Belelapozgattam, beleolvasgattam, de nem tudtam koncentrálni, csak néztem. Az én könyvem!

Magam mellett tartottam a kanapén. Ha arra esett a tekintetem, megfogtam, pörgettem, szagolgattam, és csak néztem. Az én könyvem!

Másnapra összeszedtem magam, és figyelmesen lapoztam át. Többször is. Nem találtam semmi "hibát" rajta, benne. De az is lehet, hogy én már nem is venném észre, mert számomra tökéletes. Mint az anyának a gyermeke.

Az én könyvem!

Fodrásznál voltam

 Egy ideje már fontolgatom. Hát igen, én ilyen vagyok, mindent nagyon átgondolok. Még ezt is. 

Nem egyszerre kezdett el nőni a hajam, valahol már egész hosszú volt, valahol szerintem még ki sem nőtt. A fülemnél és a tarkómon már megigazítottam, ahogy tudtam, de itt volt az ideje szakemberhez menni. Tegnapra volt időpontom. Úgy döntöttem, hogy egy vagány frizurát szeretnék, amit egyébként sosem vállalnék be, de mindig tetszett. Persze még rövid hozzá a hajam, de megalapozta a csaj. Kétoldalt kinyírta, hátul V alakban zárul össze, felül maradt a hossza. Könnyebbnek érzem a fejem, és hát mégiscsak rendben van.

Még nőnie kell :-)

Van az az állapot

 Van egy állapot, amit nagyon szeretek. Sajnos ritka, nem tudom mi váltja ki, nem tart órákig, de nagyon élvezem. 

Nehéz szavakba foglalni.

A légzésem megnyugszik, kiegyensúlyozott, nem szuszogok, nem nehéz levegőt venni a hasam miatt. Elönt egy olyan nyugalmi érzés, amikor minden jó, semmi nem fáj, semmi nem bánt, semmi nem izgat. Minden kényelmes. Nem tudom szavakba önteni.

Megnyugvás

Becsukom a szemeim, és csak fekszek

Lélegzek

Pihenek

Megnyugszom

.... kezelés

 Nem akarom hosszúra engedni, igazából minden úgy ment, ahogy szokott.

Ami megvisel:

4.45-kor kelek. Mivel éjjel nem tudok aludni, inkább csak hajnalban, ezért mindig bazi nyomott vagyok.

A lelki része... Ott ülök, várom az orvost, átbeszélünk mindent. Ilyenkor mindig tudatosul bennem, hogy nagyon beteg vagyok. Aztán jön a cucc. Alig várom, hogy bemenjen, s mehessek innen el. 

Találkozni a többi beteggel, valaki jobban van, mint én, valaki rosszabbul. Látni őket, beszélni velük sokszor jó, sokszor nem jó. 

Gyűlölök már oda járni.

Ráírta az orvosom a záróra, hogy tartós táppénz állományba vétel javasolt. 

Fel kell keresnem a háziorvost.

Könyvecském _ belív, borító

 Egyre jobban izgulok.

Először a belív készült el. Nagyon, de nagyon boldog voltam, még meg is könnyeztem. Olyan jó volt látni

Hamarosan ezután elkészült a borító is. Na, ettől meg tisztára lehidaltam. Nagyon, de nagyon ütős lett. Mivel nem értek hozzá, átküldtem egy grafikus barátomnak, aki átnézte, felhívott, és pár dolgot említett, amit szerinte javíttassak. Így is lett. Javítás után egyszerűen csúcsszupernek minősítettem. Tényleg nagyon ügyes a grafikus lány.

Aztán elutaztunk hétvégén, és bolhán túrtam egy könyvet. Alig vártam, hogy elkezdjem olvasni. Kinyitottam, úgy kezdődött, hogy Előszó. 

Bammmeeeeeeg....

Abban a pillanatban hasított belém, hogy én az Előszót és a Köszönetet is egyszerűen kifelejtettem a könyvecskémből. Írtam a kiadónak, aki nagyon megértő volt, és át tudtam küldeni a szövegeket. Újratördeltél, megküldték átnézésre. Még akkor is találtam egy kibát. Jó, nem hiba volt, de javíttattam még egyet. Úgy érzem, nagyon alaposan átnéztem. Jóváhagytam.

Szóval most így állunk. Kész a belív, kész a borító.

Ami még hátra van, az az ár megállapítása, és a nyomda. Szerintem nincs más feladat... :-)

Annyira várom!

Leszíváson voltam

 A szokásos menet. 4.45-kor keltem. Az volt a jó benne, hogy mostanában egész jól alszom. Olyan két óránként ébredek, de vissza tudok aludni. Így nem voltam/vagyok nyúzott, és nincs az a nagyon mélyről jövő fáradtság, amikor olyan vagyok, mint a lassított felvétel, és minden nagyon nehezemre esik. Most jobb.

Szóval vonat, metró, SOTE. Nem kellett sokat várnom, jött az orvos. Másodiknak hívott csak be, majdnem megsértődtem. :-) Hát nem én vagyok a kedvence? :-)

Igen, a hasüregben jelentősen megnövekedett az ascitest, 5 centézis drain, kicsi szúrás, szike, nagy szúrás, és már folyt is. 2,5 liter jött le. Azt mondta, többet nem szív (szóval van ott még), mert az nagyon megviseli a keringést. Ezt sem tudtam, szóval ez most új infó. Sokkal könnyebb lettem, fizikailag is, és érzésre is. Fürgén szedtem a lábaim a munkahelyem felé, közben megreggeliztem, és elintéztem néhány telefont. Jól éreztem/érzem magam. Kár, hogy ez csak pár napig tart...

Visszatérve az alvásra, most egész jól megy. Mintha megnyugodtam volna. Nem vagyok ilyan zaklatott, nem gondolkodom, rágódom annyit. Délutánonként felteszem a lábaim, a víz miatt muszáj, közben olvasok. Nagyon jó könyvet turtam egy antikváriumban Hévízen, alig tudom letenni. Este pedig filmezek és horgolok, míg el nem alszom. Mikor megébredek a nappaliban, átvánszorgok az ágyba, és reggelig igyekszem ott maradni. Sikerül visszaaludnom. 

Remélem ez így marad, mert így nem vagyok olyan nyúzott, jobban bírom a napot, és a hangulatom is sokkal, de sokkal jobb. Türelmem is van, gondolkodni is tudok.

Maradjon így

Csavarogtunk _ Hévíz

 A Hévízi Tófürdő az egyetlen olyan természetes víz, amibe be tudok menni, és úszkálni is tudok. Ő rámszorítja a nudlimat, és mint a katicabogár, szelem a habokat. Persze ez erős túlzás, nagyon melós ebben a nudliban úszni, lassan haladok, és erőm sincs sok. De figyelem a célpontot, és csak hajtom magam. :-) Utána megkapaszkodok, és csak lógok. Jó lógni. A víz felhajtóereje miatt nem húz a hasam, valahogy egyben tart, fogom a kapaszkodót, egyenes a gerincem. Ez nagyon jó érzés.

Ez volt a jó része. De valljuk be, nem volt strandidő. Nem nagyon akartunk/mertünk kijönni a vízből. De egyszer csak muszáj volt. Kicseszett hideg volt. Papucs fel, törölköző körülöttem, és siettünk a nyugágyunkhoz. Majd öltöző, törölközés, száraz ruha, pulcsi, hálószák, és ott kucorogtam. Míg át nem melegedtem. Ő még a kapucniját is feltette, és nyakig betakarózott. Hát mi így strandolunk. :-)

Mikor visszatért a keringésünk, elkezdtünk beszélgetni. Mindenről. Egyik téma folyt a másikba, sztorik, elmélkedések, világmegváltó gondolatok. Csak locsogtunk, fecsegtünk. Egyetlen egy baj volt, ezeken az ágyakon nem tudtunk összebújni. Aztán bementünk pisilni, s megnéztük mennyi időnk van még, mert csak 4 órás jegyet vettünk. 29 perc maradt. 29 perc! Hova tűnt a többi idő?! Elbeszélgettük. Szinte hihetetlen, hogy ennyit fecsegtünk. Én felöltöztem, elkezdtem összepakolni, Ő még befutott egyet úszni. Kocogtak a fogai, mikor kijött a vízből. Gyorsan átöltözött. 

Aztán mentünk a szokásos vacsira a Kocsi Csárdába. Harcsafilét kértem citromos fűszervajjal, petrezselymes burgonyával. Nagyon finom volt, jól is esett, de kb. az egyharmadát ettem meg. Nem mertem többet, mert jól éreztem magam, és ezt nem akartam elrontani. Jó is volt, hogy abbahagytam az evést, mert éhes nem voltam, és a hasam is rendben volt. 

Fél 10-kor értünk haza. A lelkem kiegyensúlyozott. 

Nagyon jó nap volt!

Ja! És útközben megnéztük a sztúpát. Már sokszor néztük, hogy ki volt írta, sztúpa balra, és most le is kanyarodtunk. :-) Monumentális építmény, nem is gondoltuk volna. Jó volt ott megpihenni picit.

Ez meg már a Hévízi folyó (?), tavirózsákkal, halacskákkal. Itt is sétáltunk picit.

... kezelés

 Szokásos szertartás. Kialvatlanul, nyamvadtan keltem 4.45-kor. Kávé, öltözés (szuszogás-pihenés), szendvics, dzseki, séta. Vonaton bóbiskoltam, metrón is. Aztán séta az Üllőin, az már nagyon jól esett. Vettem a boltban jégkrémet a dolgozóknak, ide is. Örültek. Igaz, nincs már meleg, de azt mondták el fog kopni. 

Vérvételen 3x szúrtak. Az első eldurrant. A másodikat összeszippantotta a kémcső, de kezelésre jó, és ez a lényeg! Oda berakták a branült. A másik karomon kerestek vérvételre vénát, hajlatban van egy jó, azt szúrták meg. Szóval mint a tűpárna, átsétáltam a gyógyszertárba a gyógyszeremért. Megreggeliztam. Aztán jött a hosszú, hosszú várakozás. Bóbiskoltam, ültem így is, úgy ís, sétáltam, nézegettem az embereket. Valahogy eltelt az idő, de nagyon-nagyon vizesek voltak a lábaim, sokat mocorogtam miatta.

Megjött az orvos. Átbeszéltünk megint mindent. Kaptam a derékfájásra szteroidot. Nem akarok még morfin tapaszt. És megint megpróbáljuk a vízhajtót. Felvezette a zárójelentésre, hogy mikor mit kell szednem, mert ezt már nem tudom megjegyezni. 

Megint rákérdeztem a műtétre. Továbbra sem lehet, és valószínű soha nem fognak műteni. Olyan helyeken van a daganat a májamban és a hasamban, ami nem műthető. Hát ez van. Húzzuk az időt tovább. De vajon meddig?

Bekötötték. Az előkészítőben a suprastintól kábán ücsörögtem. Aztán jött a cyramza. Tekertem a telefonom, ahogy a fiatalok szokták, hogy teljen az idő. Azt kell mondjam, most egész jól elment. Mellettem egy bácsi is tekert. Hiába, csak másfél óra, de az idegőrlő...

Aztán átementem a patikába (megint) kiváltani az újonnan felírt gyógyszereket, szóltam Anyuéknak, hogy végeztem, s jöttünk haza.

Érdekes, itthon nem tudtam aludni. Pörögtam, és ettem. Elég sokat ettem. Magamhoz képest mindenképpen. Ettem fokhagyma levest reszelt tésztával, barátfülét, szendvicset. Éhes voltam, és úgy éreztem semmi nem elég. Egyszerre nem ettem sokat, nehogy befeszüljön a hasam, de nagyon jó volt. Sokat horgoltam. Mondom, pörögtem. Gondoltam kitakarítok, de kedden jön a redőnyös, így nincs értelme. Szóval horgoltam.

Jó volt újra enni

Térdzoknis méhecske

 Nagyon vártam már, hogy elkészítsem. Tetszett a képen ez a duci, nagyfenekű edzőrucis méhecske. 

Forrás:

https://mercadodarendaextra.blogspot.com/2022/11/abejita-amigurumi-gratis.html#google_vignette

A minta majdnem teljesen jó volt, szerintem a feje nem stimmelt. Nagyon csúcsos lett... volna, de lebontottam, és a saját tudásom szerint fejeztem be. Szerintem így jó. Sokkal, se sokkal nagyobb lett, mint gondoltam. Az arcának a hímzése is jól sikerült, cuki, mosolygós kislány lett.

Debrecen _ összességében jó volt

 Hétvégén Debrecenbe utaztunk. A hagyományos módot választottuk, ami nekünk már bevált. Pénteken munka után indultunk, vasárnap jöttünk haza. 

Az odautat nagyon megszenvedtük. Messze van. Mivel nem használunk autópályát, így 5 és fél óra volt az út. A derekam már kivolt. Viszont az előtte lévő pár nap már tudtam enni, székletem is volt, így nagyon jól éreztem magam. Nem fájt semmi, volt agyam, volt kedvem, énekeltem, csacsogtam, végigdumcsiztuk az utat. De mindketten kikészültünk, mire este odaértünk. A hotel nagyon tetszett, egy régi malom volt átalakítva, tágas és igényes volt. A szoba is. Nem nagyon pakoltunk ki, minek :-) A vacsi szomorúan telt, az étlapról két ételt tudtam (volna) választani, kakaslevest és batátakrémlevest. Egyébként miden rántva volt, vagy magvas. Péntek este kakaslevest ettem, nagyon finom volt.

Szinte teljesen végig aludtam az éjszakát. A meleggel küzdöttem, mert Ő nem szereti a klímát, így tökik leizzadtam. Ettől függetlenül kipihenten ébredtem, és nagyon jót reggeliztem. Egy egész szendvicset meg tudtam enni, egyet pedig elhoztam. Igen, tudom, hogy nem szabad és nem illik, de nem tudok egyszerre normális adagot enni, lassan, sokáig eszek, így elhoztam, na... Megvettük online a fürdőbelépőt.

A fürdőhöz érve szomorúan tapasztaltuk, hogy iszonyúan sokan állnak sorba. Még jó, hogy van online jegyünk. Sajnos parkolóhely közel s távol nem volt már, egy erdő szélén parkoltunk, ahogy mások is. Felkaptuk a cuccunkat, s irány a bejárat. Kb. 100 ember tolongott, mindenféle nemzetiségű. Megkerestük az online beléptetőt, az volt a leghosszabb sor. Döbbenten álltunk. Kiderült, hogy aki nem vett jegyet előre, és véletlenül oda állt sorba, azt is kiszolgálták. Így ez a sor ment a leglassabban. Szervezetlen volt az egész, az emberek dühöngtek, alkalmazott nem volt, információ nem volt. 1 órát álltunk sorban a napon. Közben elrágcsáltam a második szendvicsem. Jól voltam. Volt türelmem, erőm. Mindezt az evésnek köszönhetem. Egy órás sorbanállás után, mikor sorra kerültünk, közölték velünk, hogy nem jó helyen vagyunk, ez a strand és mi nem ide vettünk jegyet, hanem a termálba, ami egy teljesen más komplexum, arrébb van. Enerváltan fogadtam a hírt. Ő viszont robbant. Jogosan. Ekkora dühös tömegbe igenis kellett volna lennie segítő embernek. Akik előttünk álltak, már nem tudtak jegyet venni, online sem, megtelt a strand. A beléptető lány mondta, hogy nem voltak ekkora tömegre felkészülve, és tudja, hogy nem állnak a helyzet magaslatán. Ez mondjuk rajtunk (és másokon sem) segített. Kérdezősködtünk, megtaláltuk a termálfürdőt. Sehol egy ember. Alig voltak. Úgyhogy a nap hátralevő részét nyugalomba, pihenéssel, fürdőzéssel tudtuk tölteni.

Estére nagyon elfáradtunk, jó későn mentünk a szállásra, 8 óra is volt már. Ettem batátakrémlevest, de nem ízlett, így csak belenyaltam. Evés nélkül dőltem ki, éhesen. 

Vasárnap már nem tudtam enni. Egy szendvicsbe beleharaptam, s elcsomagoltam. A hazafele út megint nagyon hosszú volt, megtört minket. Iszonyú fáradtnak és gyengének éreztem magam. Éhes voltam, nem volt erőm. A hazaúton megettem a szendvicset, több nekifutásra. Otthon készítettem egyet, de nem ment le. Kimerültem. Nem volt erőm, nem tudtam gondolkodni. Ha ez így megy tovább, nem lesz jó. 

Főtt ételt egyáltalán nem tudok enni. Most már csak a szendvics megy. És szerencsére tudok inni tápszert, az is segít. A hasam nem fáj. A derekam szokott inkább. De nem ott, ahova a sugarat kaptam, máshol. Ez nem akkora fájdalom, mint a gerinc, de ez is elviselhetetlen hosszú távon. Hát ez van.

Szerintem éhen fogok halni

Leszíváson voltam

 Visszajött kedvenc radiológus főorvosom nyaralásból. Elég sokan vártunk rá, csak másodiknak hívott be. Szóval nem én vagyok a kedvence :-)

Nehéz volt az út a SOTE-ig. A szokásos, kocsival vasút, vonat Kelenföld, M4 Kálvin tér, séta, SOTE. Mikor leszálltam a vonatról, leesett a vércukrom. Vagyis már a vonaton küzdöttem vele. Sajnos nem megy az evés, ezért nagyon éhes voltam. Leszívás előtt nem szabad enni, ezért egy banánt nyomtam csak be, és bevettem a gyógyszereimet. Aztán valahogy a banán elkezdett rumlizni. Kicsit hányingerem volt, kicsit fájt a gyomrom, levert a víz. Gondoltam majd elmúlik. Igen, csak közben nekem haladnom kellett, így nem volt egyszerű. Mindig csak a következő feladatra koncentráltam. Leszállni a vonatról. Lemenni a lépcsőn. Felszállni a metróra. Mikor sétáltam az Üllőin, már jól voltam. 

Ultrahang, igen, sok víz van, a ciszta is visszatelt. Hasüregből szívott le 2 litert, de éreztem, hogy van ott még. Hétfőn újra megyek, folytatjuk. Megkönnyebbült a hasam. Mikor szív le, le vagyok terítve egy műtéti lepellel, így nem látom a hasam. De úgy érzem, hogy már teljesen be van esve, és tiszta üres. Aztán lekerül rólam a lepel, és ott a púpos hasam. Undorító. 

Irány dolgozni. Az idő gyorsan eltelt, a futárral jöttem vissza. Meglepődtem, hogy nincs a parkolóba a kocsim. Ugyan abban a pillanatban beugrott, hogy vonattal jöttem, tehát a vasúton van. Most már mindegy. Munka után az egyik kollégám kivitt a vasútra. Jó, hogy valakire számíthatok. Ekkor már fájdogált a fejem. Mire hazaértem, alig tudtam nyitva tartani a szemeim. Átöltöztem és lefeküdtem. El is aludtam. Fél 6 körül ébredtem. Kicsit még feküdtem a nappaliba, bevettem az esti gyógyszereimet, s befeküdtem az ágyba. Éjjel jópárszor felébredtem, ahogy szoktam. De reggelre jobb lett, már nem fájt a fejem. 

Érdekes, hogy álmomban nem látom magam betegnek. Nincs nagy hasam, nem vagyok tehetetlen és béna. Aztán felkelek, és belecsöppenek a valóságba. Alig tudok felkelni az ágyból, sántítok és gyenge vagyok.

Beteg és haldoklom

Pizsamás dinoszaurusz

 Nagyon-nagyon tetszett ez a dinó. Alig vártam, hogy meghorgolhassam.

Alulról haladt a minta felfelé. Még a lábainál csak csak elment, de már akkor gyanakodtam. Aztán a hasánál már biztos voltam benne, hogy a leírt minta nem a képen szereplő dinó. Mérges lettem. Miért kell becsapni a másikat? Nagyon sokat korrigáltam, magamtól készítettem. Azért ideteszem a forrást, de mondom, ez nem az a dinó: https://craftsideasdesign.com/green-dinosaur-crochet-toy-in-striped-pajamas/

Végül elkészült a sajátom. Inkább hasonlít egy woodstock csibére, de azért egész jót mentettem :-)

... kezelés _ aluszékonyság

 Pénteken voltam kezelésen. Gyalog mentem a vasútra, hogy a kocsim ne maradjon ott, ha Keresztapu hazahoz. Nem volt túl rossz hangulatom, és erőm is volt. Sokkal előbb kiértem az állomásra, mint szoktam. Ettől még jobb hangulatom lett. Azért a vonaton aludtam, szerintem ez nálam már normális. Be akartam menni a boltba, hogy viszek a nővéreknek valami "harapnivalót", de arra nem maradt időm, így egyenest a kezelőbe mentem. Andika ügyes, elsőre szúrt megint vénát. Ez is jó hatással volt a hangulatomra. Megreggeliztem, s jött a várakozás. Jó sokáig. Sétáltam, ücsörögtem, bóbiskoltam, mint mindenki más. Épp a parkban beszélgettem, mikor megjelent az orvos. Ment be a kezelőbe, s mint a csibék, mindenki szaladt utána. Egész időben behívott. Mindent átbeszéltünk. Fogytam, sajnos... A víz sok, sajnos... Már apadnia kellene, és jobban kellene éreznem magam. De nem így van. Hamarosan lesz Ftorafur, ami jó. Szeptember végére kaptam időpontot CT-re. És indulhatunk. 

Ilyenkor megáll az idő. Egy bácsival beszélgettem. Megkérdezte mikor szülök, mert a feleségével azon aggódtak, nem lesz-e baja a babának. Mondtam neki mi a helyzet, elnézést kért. Semmi baj, már megszoktam. Hányingere volt, míg vele foglalkoztam és beszélgettünk, eltelt az idő. Így jó volt. Kihúztak, s mentem is. 

Írattam fel tápszert, most, hogy újra nem eszek. Megváltozott a kiszerelése, így meg kellett vennem 24 db-ot. Majdnem megszakadtam, míg a parkolóba vittem. Tényleg nehéz, de iszonyúan legyengültem.

Délután aludtam kettőt, s jött Ő. Hozzábújtam, tévéztünk. Úgy volt, hogy megyünk hullócsillagot nézni, de nem tudtam összevakarni magam este. Kicsit még maradt, s hazament, mivel ülve alszok, nem aludtunk együtt. 

Szombaton reggel 8-ra jött, mentünk Kisorosziba strandolni. A strand nem tetszett. Sáros és köves volt, nagyon nomád, nem volt folyóvíz, wc. Csak a folyó, sár, kő, fa. És rengeteg ember. Rengeteg! Sok sátrazó. Hatalmas zaj volt. Vagy gyerek üvöltött, vagy kutya, vagy zene szólt, vagy bográcsban főtt pörkölt illata keveredett faszénnel. Ehhez mi már öregek vagyun, ebben egyeztünk meg. 

Hazafele megvacsiztunk egy csárdában, későn értünk haza. Mivel a strandot és a hazafele utat is átaludtam, nem maradt nálam, hagyott pihenni

Reggel 8-ra jött. Vasárnap a szokásos Siófokot terveztük be, ki kellett pihennünk a szombati zaklatott strandolást. :-) Kb ezt is végig aludtam. Olyan óránként 1-2 órát aludtam. Nagyon durva. Nem tudom miért van. Persze nem hiszi el, hogy nem alszom jól... általában. Időben hazamentünk. Hazafele láttunk egy balesetet, személyautó ütközött motorossal. Nagyon rossz volt látni.

Otthon gyorsan lezuhanyoztam, s 7 körül átjött. Jó volt összebújni, filmeztünk. Fél 10 fele ment haza, akkor már iszonyú álmos voltam. Az egész éjszakát végigaludtam, egyszer keltem fel pisilni. 

Jól vagyok, egyelőre kipihent. Ma munkanap van, remélem ma már nem leszek aluszékony :-)

Epermaci

 Erre a mintára is azt tudom mondani, hogy teljesen jó. És az ötleg is. Nagyon cuki lett.

Forrás: https://amigurumitoys.myeatbook.com/2020/10/04/amigurumi-rachel-the-strawberry-bear-free-pattern/#google_vignette

Zalakaros - már majdnem jó volt

 Azért, hogy befejezzük a félbeszakadt nyaralásunkat, Zalakarosra utaztunk. Váratlanul ért, de menjünk. Csak 3 nap 2 éjszaka volt, de összességében jó volt. Meg volt a harmónia közöttünk.

Jól jött ki, szerdán leszívott a doki, jó alaposan. Csütörtökön hashajtóztam, és még jó volt a vízszintem is. Pénteken is nagyon jól éreztem magam. Apránként csomagoltam, egyszerre bepakolni sem kedvem, sem erőm nincs. De indulásra minden összeállt. Örültem, hogy jól vagyok. Mi baj lehetne ebben a 3 napban?

Pénteken munka után indultunk, olyan fél5 fele érkeztünk. Persze útközben esett az eső. A hotel nagyon tetszett, tágas, világos volt. A szoba is egész nagy volt, hatalmas ággyal, nem is találkoztunk éjjel. :-) A fürdőszoba pedig azért volt jó, mert nem zuhanykabin, hanem falazott, csempézett zuhanyzó volt. A mosdó körül sok polc, így tudtunk pakolni. Megvacsoráztunk. Isteni volt az étel. Bő választék, és fantasztikus ízek. Bőven találtam a diétámnak megfelelő vacsit. Utána a hotel medenceterében töltöttük az időt. Vágytam már rá, nagyon jól esett.

Szombaton Keszthelyen voltunk, bejártuk a kastélyt és a kiállításokat. Itt már éreztem, hogy iszonyú fáradt vagyok. Ha álltam, le akartam ülni. Ha ültem, fel akartam állni. Ha sétáltam, kapaszkodtam, és ülni szerettem volna. Elkezdett fájni a derekam, éreztem, hogy baj lesz. Fájdalomcsillapító nem használt. Nagyon türelmes volt, alkalmazkodott hozzám, fogta a kezem, támasztott. Százszor elnézést kértem, azt mondta nem tehetek róla. Este tévéztem, ő még lement a medencetérre. Az éjszaka katasztrófa volt. Nem volt eszközöm a fájdalom ellen. Sehogy sem volt jó. Forgolódtam, tévéztem. Aztán arra jöttem rá, hogy a melegítés talán segít. Forró zuhany alá tartottam a derekam, elég sokáig. Majd bebugyoláltam törölközőbe, úgy feküdtem le. El tudtam aludni. És kezdődött elölről. Ezt 3x csináltam végig, talán 3-4 órát aludtam. Reggel tele fájdalommal és iszonyú fáradtan keltem. A hasam hatalmas volt, feszített, nehezen lélegeztem, erőm semmi. Meg akartam fogni a kezét, de nem volt erőm felemelni az enyémet. Elmentünk a nagyfürdőbe, mégis az gyógyvíz, meleg is, hátha segít a derekamon. 4 órát töltöttünk ott. Esett az eső, így mindenki bent volt. Iszonyú hangzavar, rengeteg ember és gyerek. Zavart. Amíg a vízben ültem jó volt, de később már nem. Mindegy, menni kellett haza. Megálltunk egy étterembe enni egy levest, talán 2 kanál ment le. Nem fért, nem is voltam éhes. 

Végig simogatott, nyugtatott, hogy mindjárt hazaérünk. Igazából mindegy, mert otthon is fáj, és nem tudok feküdni. Kicsit pakoltam, aztán ültem vagy feküdtem, tévéztem, bóbiskoltam. Így telt az este. Közben terveztem az éjszakát, hogy hogy legyen. Mert sehogy nem volt jó. Gondoltam akkor megpróbálkozom a jéggel. És lám, használt. Ülve tudtam aludni vagy 3 órát, nagyon boldog voltam. Aztán be az ágyba. Itt már nem ment olyan jól. Megint jég, megint tudtam aludni vagy 2 órát. Így "aludtam végig" az éjszakát. Kipihentem magam. Kipakoltam a csomagjaimat, bekészítettem a mosógépet, és eljöttem dolgozni.

Meglátjuk ma mi lesz, hogy alakul majd a nap, hogy fogom érezni magam. 

Egyelőre megvagyok

Horgolt vízilovacskám kacsás úszógumival

 Az egész úgy volt, hogy szeretem a vízilovakat, így vízilovat szerettem volna horgolni. Éreztem, hogy a kék fonalam nem lesz elég, ezért fürdőruhát horgoltam neki. De ha már fürdőruha, akkor nagyon illett hozzá egy úszógumi, ami miért ne lehetne kacsás?

És így lett :-)

Minta: https://amigurumitoys.myeatbook.com/2021/01/20/amigurumi-melman-pi-free-pattern/?ssp_iabi=1683832602852

... kemoterápia

 Ami tudjuk, hogy nem kemoterápia, hanem célzott terápia. És már a 9. a méltányosságiból, amit meghosszabbítottak. Nem tudom miért viselem ilyen nehezen. Másfél órát folyik, s vége. Kibírható. Nem tudom mi az oka, hogy eszméletlen türelmetlen vagyok ilyenkor, csak nézem a palackot hogy csöpög és várom a végét. Mindennel próbálkoztam már, ami eltereli a figyelmem. Olvasni egyáltalán nem tudok. Zene megy, de nem figyelek. Kisvideókat meg csak pörgetem, pörgetem, nem érdekel. Már nagyon nehéz, ennyi. 

Mikor vége, boldog vagyok, tudom, hogy ez is bent van és használ (legalábbis az utolsó CT ezt bizonyította). Remélem ez továbbra is így van, de sajnos nem érzem. Nem ezt érzem. Javulást kellene tapasztalnom, de szerintem most rosszabb. A vízzel nagyon küzdök, nem akar csitulni, sőt. Hatalmas a hasam. Nehéz cipelni, mozogni vele, öltözni. Szeretnék szabadulni tőle.

Volt egy lány a kúrában. Még az előző épületben is láttam, tehát kb 1 évvel ezelőtt. Nagyon vékony, szerintem nincs 30 éves. A testvérével jött korábban is, most is. Nem beszéltem vele, azt hallottam amit a nővéreknek mondott. Befejezi. Elég volt. Mosolygós volt, felszabadult, boldog. Befejezi. Az első gondolatom az volt, hogy megértem. Aztán, hogy meg fog halni. De látszott, hogy elfogadta, rendben van ez így. Kicsit irigyeltem. Ő legalább úgy fog meghalni, mint egy ember. Én meg mint egy mutáns. Alig várom, hogy találkozzam az orvosommal. Nyafogni akarok neki a hasam miatt. Hogy találjunk ki valamit. Olyan rossz, hogy nem lehet mit csinálni ezzel a sok vízzel. Tényleg remélem, hogy nem a daganat hirtelen növekedése okozza!

Kifele akarok belőle jönni

Horgolt bikucim

 Elkészült a horgolt bikám. A minta tökéletes, mindent szemre pontosan készítettem, és teljesen jó kett. Míg a tehénnek a szarvával nem voltam elégedett, a bikámé szépen csavarodik, vékonyodik.

Forrás:

https://blog.amigurumiallfreepatterns.com/crochet-bull-free-amigurumi-pattern/#google_vignette

Írni sem volt kedvem

 A hét nélküle szarul telt. Egyszer rámírt, szomorú volt, hiányoztam neki. Ő is nekem, megmondtam én is. Sokat gondolkodtam, de mindig abban maradtam, hogy az Ő védelmében jobb ez így. De szenvedtem nagyon. Ő is.

Közben haladtam az orvosi ügyeimmel, megrendeltem a cyramzát, megbeszéltem a radiológus főorvossal, hogy helyettesítésre tudok menni majd következő szerdán. Nem akartam a kezelést, már minek. Miért küzdjek. Közben sokat feszült a hasam, azt hiszem  rájöttem, hogy miért. Kevesebbet eszek egyszerre, és megint szűkítettem a kört, hogy mit. Újra tápszerezek. Így sokkal jobb. Mióta az emetron is kikerült a kezelésemből, a székletem is normalizálódott. A sérvem viszont durván kint van. 

Vártam az orvossal a találkozót, pénteken voltam. A sérvem műteni kellene, de nincs az az orvos, aki megműtene. Vigyázzak rá. Hát azt nem tudom, hogy hogyan kell. Brutális víz van rajtam, 60 kg vagyok. A hasam sohasem volt még ekkora. Az orvos azt mondja, hogy a vizesedés egyenesen arányos a daganat növekedésével általában. Remek... kellene CT, majd szeptemberben esedékes. A hajam teljesen ki fog nőni szerinte, legyek türelemmel. Jó. Aztán jött a cucc, és folyt. Megint alig vártam, hogy vége legyen, pedig másfél óra volt összesen. Nagyon türelmetlen voltam, mint mindig. Jó későn értem haza...

Szombaton köszöntöttük Anyut. Nagyon jó ételeket főzött, de alig tudtam enni valamit. Keveset eszek... Nem volt türelmem, szomorú voltam. 

Nélküle nem telt az idő, nem találtam fel magam, semminek nem volt értelme, úgy éreztem. Egész délután Ő járt a fejembe. Eldöntöttem, hogy írok neki este, abban semmi nincs. Persze, nincs értelme, és tudom, hogy ő makacs, és egyértelműen megmondta, hogy nem szeret, vége van, többet nem is akar látni.

Este ráírtam.

Pont a barátaival bulizott. Visszaírt. Beszélgettünk picit. A barátaival is beszélgettem picit. Jó fejek voltak. Megkérdezte, hogy elmegyünk-e vasárnap hajókázni. Mondtam igen. Reggel 8-ra jön, mert 9-re kell menni a Rakpartra.

Reggel 8 előtt már megérkezett. Nyúzott volt. Puszi arcra, indulhatunk. A hajó fél 10-kor indult, elértük. De rohannunk kellett, amit én nem tudok, így ő előre ment, én meg baktattam utána. Mindegy, elértük. Kicsit feszülten indult a beszélgetés közöttünk, de kb ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Jó volt újra Vele lenni, hozzáérni, hallgatni a hangját, a sztorikat, vicceskedni, nevetni. Hiába döntöttem el, hogy nélküle jobb, nem volt jobb. 

Felmásztam a Bazilikába, a kupolába. Az összes erőm elfogyott, folyt rólam a víz, az utolsó pár lépcsőfokon két kézzel húztam fel magam, és csak a lépésre és légzésre tudtam figyelni. Mikor felértem, 3 hölgy állt előttem. Az egyik aggódva kérdezte, hogy meg fogok-e szülni. Mondtam neki nem, ne aggódjon. A másik kiabált, hogy egy hős vagyok. A harmadik tapsolt, hogy nagyon  ügyes vagyok. Az... tényleg. Sajnos addigra leszakadt az ég, nem nézhettünk körbe, mert dörgött, villámlott, nem engedtek ki minket. Vissza kellett fordulnunk, mert tereltek le minket. Lefele könnyebb volt. A kávézóban leültünk. A lábaim remegtek és nem bírtak el. Sütiztünk és beszélgettünk. Nagyon sokáig ücsörögtünk. Aztán megnéztük a kedvenc éttermünket, de csak egy mexikói üdítőt ittunk. Majd kisétáltunk a hajóállomásra. Nem tudom hogyan, de majdnem 6 órát töltöttünk el így. 

Aztán kiderült, hogy a hajó már elment, mert elnéztük az indulást. 17.00 órára emlékeztünk, de akkor már Visegrádon volt a hajó, nekünk 16.30-ra kellett volna kiérnünk. Hát jó. Felhívtam egy kolléganőm, aki esztergomi. Azt javasolta vonat Nyugatiba, onnan Rakpart. Esztergomban a vasútállomás elég messze volt, taxi sehol. 39 perc gyalog. Pont volt erőm... ja, nem. Nagyon kellett pisilni, az egyik lakótelepen egy trafóház mögött húztam meg magam. Végül odaértünk. 18:05-kor indult egy vonat, de pályaátalakítás miatt csak Újpestig ment. Onnan M3 Deák térre, onnan séta. Azt hittem, hogy soha, de soha nem érünk haza. Végig beszélgettünk, nagyon kellemesen telt az idő. A metrón rossz oldalra mentünk le, de segítséget kértünk, és átmentünk a másik oldalra. Simán odaértünk a Deák térre. Ekkor már farkas éhesek voltunk. Semmi olyan étkezdét nem találtunk, ahol tudtam volna enni, így a Burger Kinget választottuk. De mikor beléptünk, piros volt minden. Időbe telt, mire felismertük, hogy KFC-ben vagyunk. Nem értettem hogyan, úgy éreztem magam, mint aki Narnia szekrényébe ugrott be. Mindegy, választottam amerikai palcsit. Az asztalok és minden más retkes volt. Furcsa volt minden. És undorító. A személyzet angolul beszélt. Mindig, mikor történt valami, olyan volt, mintha több Narnia között ugrálnék szekrényből szekrénybe. Megkaptuk az ételt, az rendben volt, de a környezet baromira kiábrándító. Mosdóba le kellett mennem az alagsorba. Újabb szekrény. Nem volt fehér ember, csak én, szőkeségemmel nagyon nagy feltűnést keltettem. Utána meg mindenki a hasamat nézte/nézi. Végre pisiltem. Mikor jöttem fel, rámnézett, és csak nevetett, hogy minden az arcomra van írva. Inkább induljunk a rakpartra. Szekrény, Deák tér. Rengeteg ember, kosz, fújjj. Siettünk. Nem leszünk pestiek. 

Alig vártuk, hogy odaérjünk az autóhoz. Akkor még 1 óra volt az út hazáig. Nem aludtam, nem voltam álmos. Tele voltam élménnyel, csak fogtam a kezét, beszélgettünk, nézelődtem. Vele voltam. De úgy tényleg Vele. 

Fél 10-kor értünk haza. Annyit mondott, hogy nagyon sajnálja a nyaraláson történteket, és majd beszéljük át hogy legyen tovább. Én is ezt akarom. Ahogy eddig volt, úgy nem fog menni. Szembe kell néznie azzal, hogy beteg vagyok. Én így vagyok az, aki vagyok. Nekem meg magamhoz kell engednem őt, és nem szabad basztatnom. Bár ezt tényleg nem vettem észre... Figyelnem kell.

Várom a nagy beszélgetést

17.504 lépést tettünk meg vasárnap. Mindketten hősök vagyunk

Nyaralás Nyíregyháza _ vége

 Hát nem indult jól. Mindent megtettem az előző héten, hogy rendben legyek. Az összes orvosi ügyem lerendeztem, lelkileg készültem. Több-kevesebb sikerrel...

Ott kezdtem, hogy pénteken elmentem leszívásra, hogy a nyaralás hetében rendben legyek. 7 napról volt szó, szóval nagyon igyekezett az orvos és én is. 800 ml folyadék jött le, egész jól éreztem magam. 

Utána dolgoztam, mindent rendben hagytam magam után, megbeszéltem a kollégákkal hol tartok, esetleg mi lehet. Szóval nyugodtan kapcsoltam ki a gépet, és fejeztem be a csomagolást. A tisztasági cuccokat és gyógyszereket reggelre hagytam.

És eljött a szombat reggel. Korán keltem, kávé, zuhany (végre, mert a leszívás miatt este nem tusolhattam), öltözés, a maradék cucc becsomagolása. Aztán mindent átgondoltam, és rendben találtam. Az aggodalom végig velem volt, nem tudtam szabadulni tőle. Beteg vagyok, nagy a hasam, fájdalomcsillapító legyen, mi lesz a szorulással, ha nem találok mit enni, ha bármi, de bármi beüt, mit csinálok majd? :-(

Na mindegy. 8.00-ra mentem körmöshöz, folyamatosan beszéltem, hogy oldjam a feszkót magamban. Köröm kész! Felálltam, és szinte térdig át volt ázva a nadrágom, plusz a pólóm. Folyt a hasamból a víz a kis lyukon keresztül. Vagyis könnyezett. Megijedtem, de nem tudtam mit csináljak.Szóltam Neki, hogy indulhal értem. Míg odaért lefertőtlenítettem a sebem, bekötöztem, átöltöztem. Fájd az alhasam nagyon, alig tudtam felemelni a lábam. Para volt ezerrel, de nem tudtam mit tegyek, így nem tettem semmit. Jött. Bepakoltunk mindent, majd elindultunk 2 autóval. Az enyémet leraktuk a szerelőnél, átültem hozzá, s indultunk.

Hosszú volt az út. Kétszer álltunk meg pisilni, egyszer ebédelni. Beszélgettünk. Feszült voltam. Mondtam neki folyik a hasam. Gondoltam jobb, ha tudja, de azt is éreztem, hogy ez baromira nem hiányzott neki.

Este érkeztünk a szállásra. Felcuccoltunk, szusszantunk, elmentünk vacsizni. Az első helyen lakodalom volt, így az kiesett. A recepciós ajánlott egy másikat. Hát, nem volt jó a kaja. Az enyém úszott a szószban, ami iszonyú fűszeres volt, Az övé pedig pont nagyon száraz, nem győzött nyelni és inni. A pincér rendes volt. Mivel nem ízlett a kaja, az enyémet nem kellett fizetnünk, az övéből 30% kedvezményt kaptunk. Összebújtunk, elaludtunk.

Az eslő aktív napon az állatparkot néztük meg, ez volt az egyik vágyam. Meleg volt baromira, erőm semmi, hasam folyott és fájt, de próbáltam jól érezni magam. Nagyjából sikerült, de éreztem rajta, hogy elege van belőlem. A nap eltelt, későn értünk haza. Elmentünk boltba, hideget vacsiztunk. Jó volt. Szerencsére nem csak én, hanem Ő is kikészült :-)

A másodok napra pihenést terveztünk, így a Sóstón lévő Tófürdőbe mentünk. A víz elég hideg volt, de nagyon szép és kulturált a strand, kevés ember, árnyék, kicsi büfé. Olvastam, gondolkodtam, sirdogáltam, pihentem. A hasam fájt és még mindig folyt. Éreztem, hogy valami nincs rendben közöttünk, de még mindig nem fogtam fel a súlyát. Magamba zárkóztam...

Egy nagyon jó étteremben vacsiztunk, hamar elaludtam.

Aztán egy újabb aktív nap következett, mert azt hittem, hogy így bírni fogom. A hasam már nem fájt annyira, de még könnyezett reggel, bekötöztem. Elmentünk megnézni a Nemzeti Összetartozás Hídját. Leparkoltunk. Mikor megláttam, hogy milyen magasan van, vicc nélkül, majdnem elsírtam magam. Tudtam, hogy én oda nem tudok felmenni. Aztán az egyik néni mondta, hogy járfel taxi. Hát, ez volt a nap legjobb híre, hihetetlenül megkönnyebbültem. Nem volt hosszú a felfelé vezető út, de iszonyú meredek volt. Szóval feltaxiztunk, és elénk tárult a szakadék, a hosszú híddal. Nagyon izgalmas volt átsétálni rajta. Neki van egy kis tériszonya, de nagyon jól vette az akadályt, és jól érezte magát. 

Aztán jött a para. Átértünk, és úgy döntöttünk, libegővel megyünk tovább. Ekkor már szemerkélt az eső. Azt mondták, csak akkor állítják le, ha villámlik, de a kabinos felvonó már leállt. Mindegy, balról fekete volt az ég, jobbról még sütött a nap. Átértünk a másik hegyre. Pisi. Aztán elkezdtünk körülnézni, mert onnan indult egy másik libegő, de nem igazodtunk ki a térképen, hogy hova megy. Közben egyszer csak leszakadt az ég, a libegőt leállították. Iszonyú felhőszakadás volt. A levegő is nagyon lehült, fújt a szél. Nagyon fáztam. A turista melegedő zárva volt, ahogy az egyetlen étterem is. Az alkalmazottak beültek a kocsijukba és hazamentek. Magunkra maradtunk. Rajtunk kívül egy 4 fős lányátrsaság ragadt a hegyen. Nagyon megijedtem, hiszen én beteg vagyok, mi lesz, ha megfázok. Egy pincében volt a mosdó, annak a lépcsőjén húztam meg magam. Ő kint maradt a tornácon, várta, hogy vége legyen. Sokáig esett. Féltem. Kucorogtam a lépcsőn, fáztam. De elment a vihar, kisütött a nap, beindult a libegő. Igyekeztünk vissza, mert még a hídon is át kellett menni. Kalandos volt, és nagyon elfáradtam.

Hazafele még megálltunk egy bányatónál, aminek nyilván nem jut eszembe a neve. Ez is hegyen volt. Éhes voltam, ettünk ebédre jégkrémet és ropit. Nem lett jobb. Alig tudtam felvonszolni a testem. Erőm semmi. Nagyon sokszor megálltam. De felmásztam. Semmi másra nem voltam képes, mint leülni egy padra. Aztán kicsit sétáltam, és ültem. Ő nézelődött, fotózott, nekem még erre sem volt erőm, pedig nagyon szép volt. Lefele már jó volt, nem álltam meg. Hazafele megálltunk egy étteremben levesre, olyan volt mint Anyám tyúkhúslevese, tényleg jól esett.

Fáradt voltam. A sebem már nem folyt, a hasam sem fájt, picit megnyugodtam. Elaludtam.

Reggel megbeszéltünk, hogy a wellnessfürdőben töltjük a napot, de előtte piacozunk. Ez is pihenőnap lesz. Alig szólt hozzám. Feszült voltam. Nem értettem mi van, de próbáltam normálisan viselkedni, ami valljuk be, nem sikerült, mert ideges voltam, hogy nem enged magához. Nagyon szerettem volna megölelni és hozzábúni, de éreztem, hogy nincs rá kereslet. Letelepedtünk. Csend. Bementünk a vízbe. Csend. Kimentünk a vízből. Majd közölte, hogy hazamegyünk. 

Ez a nyaralás szar. Falat emeltem kettőnk közé, nem engedem magamhoz. És folyamatosan basztatom. (Nem értek egyet, de ez senkit nem érdekel....) Sokáig olvasta a fejemre a "hibáimat". Én nem kritizáltam őt, mert nem szabad, megharagszik, hiszen ővele olyan könnyű együtt lenni, mert jó a természete. Bezzeg én milyen vagyok... Csak néztem, nehezen fogtam fel, hogy mi történik. Sírtam. Végül összeállt a kép, hogy nem csak a nyaralásnak van vége, hanem a kapcsolatunknak is. Azt mondta már nem szeret, mert folyamatosan bántom. Én?! 

Visszamentünk a szállásra, becsomagoltunk. Folyamatosan könyörögtem (én!) hogy ne tűnjön el az életemből! Azt mondta a kapcsolatunknak semmi értelme...

A betegség mármindent elvett már tőlem. Most már lelki támaszom sincs, teljesen lecsupaszított.

Szóval betegségem! Itt állok előtted meztelenül!

Mit akarsz még?!

Már semmim sincs

Horgolt dagi tehenem

 A horgolóklubbunk jelenlegi tematikája a gyerekjátékok, állatok. Ennek megfelően kerestem mintát. Rengeteg mindent találtam és mentettem le, de már nagyon vártam, hogy ezt a doci tehenet elészítsem.

A minta tökéletes, mindent annak megfelelően horgoltam:

https://amigurumiiworld.blogspot.com/2020/06/amigurumi-gavryushs-bull-free-crochet.html?m=1

Nem jelentkeztem

 Régen írtam magamról. Direkt. Gondolkodtam. És nem voltam jól.

Nem is tudom elmondani mikor és hogyan történtek a dolgok. Ami volt:

- Önkéntelen izomrángás, az egész testemben. Akkor, amikor egyébként nem mozogtam. Tehát ha lepihentem (volna). Semmit nem aludtam, volt olyan éjszaka, mikor 20 percenként néztem az órát. Borzasztó volt.

- Nagyon erős derékfájdalom, ami lesugárzott a bal lábamon kersztül a talpamig. Erre kértem újra sugarat. Nem volt boldog az orvos, de egy kiegészítő, 6 perces sugárkezelést kaptam. Azóta sokkal jobb, alig kell fájdalomcsillapító. Appranaxot szedek csak, napi 2 szemet.

- Mivel erős csontfájdalmam volt, elment az életkedvem is. Tramadolt szedtem, 100 mg-osat, nem tudom megmondani mennyit. De túladagoltam... Ennek következtében olyan volt, mintha nem tudnék felébredni, egy fekete lepedő volt a tudatomon. Sem gondolkodni, sem enni nem voltam képes, kába voltam. 

- Bizonytalan járás. Nem oda léptem, ahova terveztem. Simán fel tudtak volna lökni azzal, hogy valaki rámfúj egyet. Nagyon szar volt.

- Ezt nem tudom hogyan fogalmazzam meg, de nem igazán tudtam mit csinálok. Mintha egy másik dimenzióban lettem volna. Egyik éjjel, mivel aludni nem tudtam, elmentem sétálni a városba. Éjjel. Arra tértem magamhoz, hogy az egyik buszmegállóban ücsörgök, és elmúlt éjfél. Nem értettem miért vagyok ott, összeszedtem magam, és hazamentem. 

Az egészből az volt a legrosszabb, hogy az dolgozott bennem, hogy bárhogyan, de ennek legyen vége!

Végül az SBO-n kötöttem ki, megint. Na, ezt pontosan tudom, hogy Semmelweis-napon volt. Kevesen voltak a betegek és az orvosok is. Megint nagyon alaposak voltak, nem panaszkodhatok. Mivel nem tudtuk kideríteni mi a bajom, így roboráltak csak. Úgy gondolom, hogy az infúió felhigította bennem a fájdalomcsillapítót vagy mi, és egyre jobban lettem. Anyu és Keresztanyu is bejött a kórházba. Végül hazaengedtek. Főztek nekem húslevest, és mikor már tényleg magamhoz tértem, hazamentek. 

Borzasztó volt, hogy sehogy sem tudtam kihozni magam ebből az állapotból. Horgolni és olvasni sem tudtam, egyszerűen nem volt agyam hozzá, és nem is érdekelt semmi.

Most már jól vagyok, csak még elég fáradt, ami a sugártól még simán lehet. Vele voltam a hétvégén. Szombaton minden szaron elsírtam magam, iszonyú érzékeny vagyok. Elég egy labdázó gyerek, kézen fogva sétáló idős pár, én már bőgök. Szerintem ez azért van, mert vége az életemnek, és nagyon sok minden egyszerűen nem történt meg velem, és már nem is fog. Ez a tudat borzasztó.

Szombaton Nagytevelen voltunk a strandon. Csak ajánlani tudom. Kis bányató, homokos, besétálós part az erdőben. Ősfák körben. Cuki büfé, tiszta vécé. 

Vasárnap a szokásos Siófok, ezt én választottam. Nyugalomra volt szükségem. Eddigre az étvágyam is visszatért, elég jól ettem, ettől több erőm lett. És már olvasni is tudtam végre. 

Pezsgőztünk, kézen fogva sétáltunk a Balatonban. És átölelt. És szeret. 

Második körös korrektúra pipa

 Elkészült a második körös korrektúra is. Nagyon féltem, hogy mennyit kell javítanom. Nem éreztem magamban erőt ahhoz, hogy az egész szöveget megint átnézzem. Szerencsére, csak egy mondatot kellett helyreraknom, amit csak segítséggel sikerült.

De készen van.

Biztos más is van vele úgy, hogy olvas egy könyvet, és megtetszik benne valami. Vagy egy szó, vagy egy mondat, vagy egy bekezdés. Ilyenkor ízlelgetem, olvasgatom, gondolkodom rajta. Aztán tovább haladok, majd visszalapozok, újra elolvasom. Kifotózom, megosztom másokkal, hátha ugyanazt érzik, mint én (nem).

Nos, a saját könyvemben is van egy rész, ami nagyon megfogott. Iderakom Nektek, hátha Titeket is elvarázsol ez a pár mondat:

Az Idegen lány

Az Idegen lány sétált a tóparton. Langyos szél ölelte a napsütést. Leült az egyik kőre, elég közel a vízhez. Csak nézte. A hullám jött, majd a köveken szertefoszlott, párát hagyva maga mögött. Az Idegen lány cipőjére is jutott belőle. Tekintete újra a távolba meredt. A következő hullámot figyelte. Messziről indult. Éppen csak előbukkant a víz felszínéről. A part felé közeledve egyre nagyobb lett. Mire a kövekhez ért, már fehér habja is volt. Felemelkedett, s határozott erővel csapódott neki a partnak. Semmivé vált. Csak a hangja vert visszhangot a lány fülében. Becsukta a szemét, fejét térdére hajtotta. Hallgatta, hogyan készül a következő hullám a part támadására. Halkan indult előre, majd nekiment a köveknek. Szétfoszlott. Pár percig nem gondolt semmire, elcsendesedett. Odabent is. Hagyta, hogy a szél játsszon hajtincseivel, melyek incselkedve értek arcához. Játékos sikítás zökkentette ki gondolataiból. Felnézett. Egy házaspár két lánygyermekkel játszott a téren. Az egyikük csimpaszkodott a mászókán, a másik, lábát nyúzva próbálta lehúzni róla. Nevettek, sikítottak. Az apa a hintának támaszkodva a távolba révedt. Az anya az egyik közeli padon ült, telefonját nyomkodta. A lányok fogócskáztak, mezítláb szaladtak a homokban. Az apa leült a pad másik végére. Elővette telefonját. Valakinek írt. Percek teltek el így. Nem szóltak egymáshoz, csak a lányok éles sikítása tartotta össze a családot. Becsukta a szemét, homlokát újra megtámasztotta térdén. De már nem tudott lazítani. Körülnézett. Összefont ujjú sétáló párok, kutyát futtató családokkal volt tele a part. A tömegben is egyedül érezte magát. Sétált egy kicsit, majd megcélozta autóját. Inkább hazamegy a szoba sötét melegébe, ahol nem bánthatja lelkét az élet.

Második körös korrektúra

 Mivel van a szerződésemben második körös korrektúra, ezért visszaküldtem az anyagot javítás után. Nagyon kíváncsi vagyok, mennyi "hiba" van még benne. Kicsit félek is tőle, hogy sokat kell javítanom. Elég hosszú a szöveg, bele kell merülni újra és újra. Nem is tudtam pontosan, hogy jól javítottam-e az első kör után, de ez hamarosan kiderül :-) Nem tudom hányszor olvastam már át. Kétszer a szerkesztő is, egyszer a korrektor is, és még mindig találtam benne elütést. Pedig de nem szeretem, ha olvasok egy könyvet, és van benne elütés vagy hiba! Remélem, a nyomtatott változat már ebből a szempontból is jó lesz!

Nagyon nehéz könyvet írni :-)

Fájdalomterápia

 Borzasztó fájdalmaim vannak. Ugyan úgy, mint ezelőtt, gerinből indul, derekamba és a bal lábamba sugárzik. Szeretném megfogni, nyomkodni és ordítani. Persze nem tehetem. Megkértem az orvosom, hogy kérdezzen rá a sugárra, szeretnék újra kapni. Ezelőtt nagyon gyorsan hatott, már a kezelés 4. napján sokkal jobb volt, aztán napról napra jobb, majd csak azt vettem észre, hogy nem szedek fájdalomcsillapítót. 

Ugyan ezt a hatást szeretném, csak jó lenne hosszabban. Kb. egy hónap volt a hatása. A sugaras főorvos nem nagyon örült, hogy megint kértem, mert a kapható sugarak száma is véges. Értem, de most nagyon, de nagyon kell. Végül megbeszéltük, hogy július 2-án megyek hozzájuk a szükséges CT-re, július 8-án pedig 1x6 perces sugarat kapok. Alig várom!

Mivel az még csak 2 hét múlva lesz, ezért a jövő héten szeretnék egy kemót. Nem akarom az időt húzni, főleg, hogy használ.

A főorvos nagy szimpatikus. És olyan történt, amire nem számítottam. Megkérdezte, hogy lesz-e utazás mostanában. Mondtam, hogy igen, július 12-19-ig. Erre azt válaszolta, hogy akkor mindenképpen előtte meg akarja csinálni, hogy jól legyek nyaralásra. :-) Ez nagyon kedves tőle!

Az onkológusom írt erősebb fájdalomcsillapítót. Hát az valami csoda! Szinte teljesen elmúlt a fájdalom! Végre tudtam aludni. 

Délután meglátogatott Ő. Kipróbáltam a hozzábújást, találtam egy pózt, amiben nem fájt a gerincem. És elaludtam. Asszem olyan 2 órát folyamatosan aludtam! Nagyon jól ébredtem. Éjjel is csak párszor ébredtem fel, és vissza is aludtam. Kipihenten ébredtem! Szóval a naptár tele van, csak végig kell menni rajta.

Olyan jó aludni :-)

Akkor vegyük elő újra a CT-t

 Nagyon fáj a gerincem. Iszonyúan. Egyhelyben állni nem tudok, sem ülni, sem feküdni. Ülni úgy tudok, hogy derékszögben, nem támaszkodom hátra, mert úgy még rosszabb. Feküdni sehogy. Nagyon keveset alszom, egyszerre max 45 percet, aztán sétálgatok, teszek-veszek, olvasok, tévézek. Most úgy olvastam éjjel, hogy sétáltam közben. Még jó, hogy nagy a lakás. Közben ragadnak le a szemeim. Derékszögben ülve is sikerült kicsit aludnom. Csak mindig eldőltem, mikor elaludtam. Többször arra ébredtem, hogy beszélek. Nem jó ez így. 

Az orvosom szólt, hogy menjek be aláírni a méltányosságit, hogy be tudja nyújtani. Azt mondta, hogy nem olyan rossz a CT-m. Ezen meglepődtem.

Vettem egy nagy levegőt, na, akkor vegyük elő azt a leletet, s olvassuk el normálisan. Hát igen. Tényleg nem olyan rossz, sok daganatom csökkent, valami stagnált és valami megnőtt. Tehát nem mindenhova hat. A tüdőtől félek, nem akarok megfulladni, mint Zsuzsa barátnőm. Az összesítőben a végén azt írták, hogy gyenge regresszió. Ennek azért örülök, mert már régen volt olyan, hogy egy kezelés használjon. A gerincemnél tényleg nem értem, hogy mi nyom mit, de sajnos visszatért az, amit a sugár összehúzott.

Kapok újra sugarat, de ez is véges. Nem örült a főorvos, hogy újra menni akarok, nem kaphatok annyit mint ezelőtt (5x3 perc volt). Mindegy, mindennek örülök, csak ne fájjon. Szedhetek több fájdalomcsillapítót, ez is jó hír. Ha így sem lesz jó, akkor ír fel erősebbet. 

Most nagyjából összeállt a képlet. Jövő héten sugár, utána héten csütörtökön kemó, szombaton pedig elutazunk egy egész hétre! Addigra nem akarok fájdalmat!

Szeretnék jól lenni mellette

Horgolt zsiráf

 Egyik kedves kollégámnak babája lesz, kislány. Átnéztem, hogy milyen mintáim vannak, végül egy csajos zsiráf mellett döntöttem. 

Minta:

Lábak (2 db)

A kék fonallal kezdjük.

1. 6x sh (6)

2,6v (12)

3. (x, v) * 6 (18)

4. (2x, v) * 6 (24)

5. - 7. 24x

8. (2x, a) * 6 (18)

9. (x, a) * 6 (12)

10. (4x, a) * 2 (10)

Váltunk a fő színre.

11.- 35.10x

 Kéz (2)

A kék fonallal kezdjük.

1. 6x sh (6)

2,6v (12)

3. (x, v) * 6 (18)

4-6. 18x

7. (x, a) * 6 (12)

8. (4x, a) * 2 (10)

Váltás a fő színre

9.- 35.10x

 Szarvak (2)

A kék fonallal kezdjük.

1. 6x sh (6)

2,6v (12)

3. (x, v) * 6 (18)

4-6. 18x

7. (x, a) * 6 (12)

8. (x, a) * 4 (8)

Váltunk a fő színre

9. - 15. 8x

 Fülek (2 db)

A kék fonallal kezdjük.

1. 6x sh (6)

2. (x, v) * 3 (9)

3. (2x, v) * 3 (12)

4. (3x, v) * 3 (15)

5.15x

6. (4x, v) * 3 (18)

7. 18x

8. (5x, v) * 3 (21)

9. - 10. 21x

11. (5x, a) * 3 (18)

12. 18x

13. (4x, a) * 3 (15)

14. (3x, a) * 3 (12)

15. (2x, a) * 3 (9)

 Fej

A kék fonallal kezdjük.

1. 6x sh (6)

2,6v (12)

3. (x, v) * 6 (18)

4. (2x, v) * 6 (24)

5. 24x

6. (3x, v) * 6 (30)

7.30x

8. (4x, v) * 6 (36)

9.-12. 36x

Váltunk a fő színre.

13.- 17.36x

18. (5x, v) * 6 (42)

19. 42x

20. (5x, a) * 6 (36)

21. (4x, a) * 6 (30)

22. (3x, a) * 6 (24)

23. (2x, a) * 6 (18)

24. (x, a) * 6 (12)

25. 6a (6)

Töltsük ki és teljesen bezárjuk.

A szemeket a kék és az elsődleges szín találkozásához rögzítsük.

 Test

A fő színnel kezdjük.

1. 6x sh (6)

2,6v (12)

3. (x, v) * 6 (18)

4. (2x, v) * 6 (24)

5. (3x, v) * 6 (30)

6. (4x, v) * 6 (36)

7. (5x, v) * 6 (42)

8. (6x, v) * 6 (48)

9.-15. 48x

16. (6x, a) * 6 (42

17. - 19. 42x

20. (5x, a) * 6 (36)

21.36x

22. (4x, a) * 6 (30)

23. 30x

24. (3x, a) * 6 (24)

25. 24x

26. (2x, a) * 6 (18)

27. és 40. 18x