A folytatásról

 Csütörtökön találkoztam az orvosommal.

Kiírta a vérvételt, le is vetettem. A fehérvérsejtjeim rendben vannak,7 db accofil előzte meg, szóval ennyi kell. A vörösvérsejtek továbbra is alacsonyak,csak 88 az érték. Pedig csütörtökönként szúrom. Ezért el kell kezdenem szedni vasat és folsavat. Kétnaponta 1 db-ot, mert valakinek szorulást, valakinek hasmenést okoz. Kíváncsian várom, nekem mi lesz :-)

Kiírta a tápszert, rakottkrumplisat kértem.Mivel az nincs,csokis lett. Kiváltottam. Olyan nehéznek éreztem, hogy alig értem el a parkolóig vele. Nagyon le vagyok gyengülve.

Megkérte a CT időpontot. Sajnos csak április végére kaptunk. Na mindegy, addigra lemegy egy újabb kúra. Sajnos szerintem továbbra sem használ. Már jobban kellene éreznem magam. Nem tudom mit tegyek, ha nem használ. Tudom, el kellene engednem. Lehet az lesz. De olyan jó lenne még egyszer enni. Vagy kétszer. Vagy párszor...

A hajam továbbra is hullik. Ma azon gondolkodtam, hogy le kellene vágatnom 2-3 cm-esre. A fürdőszoba tele van vele, a többi helyiségben sötét a parketta, nem látom. Azt a pár szálat, ami hátul és a fejem tetején maradt, állandóan elfekszem. Nem szeretem vizezni, álogatni, mert utána tele van a tenyerem hajjal.Azt mondta az orvos, ettől a kemótol nem feltétlenül kellene hullania a hajamnak. Még ezt sem tudom jól csinálni...

Próbálok a barátokkal és a családommal sok időt tölteni, de nagyon hamar elfáradok. Idegileg is. Nem tudok hegyre menni, nem tudok lépcsőzni. Nem tudok enni. És nem tudok éjjeli buliba menni. Este marad a film és az olvasás. Aztán az alvás, de az nem nagyon megy.

Ma sokat gondoltam Rá. Itt a tavasz. Mennyire várta! Hogy majd napozunk, csavargunk, kirándulunk. Én is vártam. Olyan sok jó programunk volt, nagyon szerettem vele lenni. Ma többször elővettem a telefonom, hogy húsvét alkalmával ráírok. De kibírtam. Tudom, hogy neki jobb nélkülem. Talál mást, akivel tud a Balaton partján napozni, csavarogni, jókat vacsorázni és szeretkezni. Én semmire sem vagyok alkalmas. Hiányzik. Nagyon hiányzik. 

Szerdán kezdem a negyedik kúrát, aztán CT.

S ki tudja mi lesz utána

Folyadékdiéta _ pohárkrém

 Több receptet átnéztem, válogattam, több  napig olvsagattam. Szerettem volna húsvétra én is valamit készíteni. Végül ez lett.

A narancsos réteghez:

3,5 dl narancslevet készítettem  elő, 1 csomagg vanília pudingot és 3 evőkanál porcukrot. A narancslé kb felében feloldottam a pudingport és a cukrot, csomómentesre kevertem. Utána hozzáöntöttem a többi narancslevet. Közepes lángon addig főztem, míg besűrűsödött. 5 pohárra lett elég, elosztottam az aljában.

A krémhez:

25 dkg mascarpone, 175 g (kis pohár) tejföl, 2 csomag vaníliás cukor, 3 evőkanál porcukor. Az egészet alaposan összekevertem. Mikor langyosra hűlt a narancsos krém, elosztottam rajta a fehér réteget.

Eleinte nagyon kiéreztem belőle a tejfölt, és arra gondoltam, hogy legközelebb adok hozzá tejszínhabot is. De együtt a savanykás narancsos réteggel teljesen jónak éreztem. Máskor is elkészítem. Sőt, kolléganőm azt hitte mangós, legközelebb az lesz :-)

Fogyok

 Próbáltam tartani az 53 kg-ot. Ehhez van kimérve a kemó adagom. Most, hogy csökkentette az orvos, reggel 3, este 2 szemet szedek. Ez így teljesen jó volt, nem volt hasmenésem. A hajam továbbra is drasztikusan hullik, a bőröm száraz, a gyógyszertől rossz a gyomrom, néha hányingerem van. Ennyi.

Igyekszem sokat enni. De folyadékból nem lehet sokat enni. Egy tányér levestől megtelik a gyomrom. Ha egyszerre többet eszem, mert mondjuk nagyon éhes vagyok, akkor sajnos kihányom, mint ahogy volt már rá példa. Tehát sokszor kell ennem keveset. Na de mit?! Ugyanabból a levesből nem tudok egy nap 2-3 alkalommal enni, már így is utálom mindet. Azon kívül marad a tápszer, aminek már a gondolatától is hányingerem van. És mivel nem tudok benyomni egy szendvicset, vagy egy almát, egy szelet sütit, nagyon nehéz. Szopogatok csokit, mindig van otthon fagyi, tudok készíteni gyümölcsturmixot, és kb ennyi. Na még a vanílis krémtúró és a joghurt ami ilyenkor szóba jöhet. De egyikben sincs annyi kalória, mint mondjuk egy szelet rántotthúsban, vagy kolbászos szendvicsben. 

Napról napra csökkent a súlyom. 52,8, 52,6, 52,3, ma reggel pedig határozottan 52 kg-ot mutatott a mérleg. Pfffff. Megint lement egy kiló. Pedig igyekeztem. 

Ma meglesz a tápszer receptem, a CT és vérvétel beutalóm. 

Intézkedem

Folyadékdiéta _ őszibarack krémleves

 Volt egy bontott őszibarack konzervem, levest gondoltam belőle főzni. Mi mást? :-)

Úgy készítettem, ahogy az összes gyümölcslevest szoktam. Feldaraboltam a barackokat, asszem 6 db fél barackot használtam fel. Felengedtem vízzel, raktam bele sót, cukrot, őrölt fahéjat. Főztem. Mikor a barack már puha volt, egy kis tejben feloldottam egy csomag vaníliás pudingport, s azzal sűrítettem. Finom krémes lett. Nem tudom, mi hiányzott belőle, pótoltam egy kis sót, de még mindig nem éreztem az igazinak. Túl édesnek ítéltem meg, ezért facsartam bele citromot. Nem adtam hozzá fél citrom levét, de közel annyit. Finom lett. Vittem haza Anyunak is. Rácsodálkozott, hogy a boltban már kapni őszibarackot? :-) Nem tudom, szerintem nem. (Majdnem elfelejtettem képet készíteni, azért még maradt a tányér alján...)

Folyadékdiéta _ édesburgonya krémleves

 Semmi extra, igazából ugyan úgy készítettem, mint a többit. Az íze is kb. ugyan olyan lett, finom, de már baromira unom. 

3 db közepes édesburgonyát felkarikáztam. Egy kis fej vöröshagymát megpirítottam olajon, hozzáadtam a burgonyát, és annyi vizet, hogy bőven ellepje. Felforraltam. Forrás után takarékra raktam, és 2 db tyúkhúsleves kockát dobtam hozzá. Hamar megfőtt. Turmixoltam, majd hozzáadtam 2 dl tejszínt és egy kis őrölt gyömbért.

Na és ilyen az, mikor kicsapódok a tejszín :-)

Státuszjelentés

 A hajam hullik. Hátul már látszik a fejbőröm. Nem szeretem mosni, a tenyerem ilyenkor tele van hajszállal. Fésülködni sem szeretek. Sünifésüm van, nagyon látszik benne a sok-sok kihullott hajszál. Veszek majd sima fésüt, azon talán nem látszik majd annyira. Tudom hogy hullik, nem akarom látni is. 

Voltam fogorvosnál. Rendbe tetettem a fogaimat. Egyet tömött, egy tömést cserélt, fogkövezett. Egy év múlva kontroll. Mosolyogtam. Jó. Egy év... :-)

Egyik nap nagyon be volt dagadva a bal vádlim. Sokkal nagyobb volt, mint a jobb. Megijedtem. Egyébként is vizesedek, mire hazaérek munkából, a zokni erősen bevág, ilyen korábban nekem sosem volt. Plusz ez a dagadás... Megijedtem. Lefényképeztem, és írtam az orvosomnak. Felmerül a trombozis lehetősége, főleg ha fáj is. Nem fáj. Figyeltem a következő pár napban, nem fordult elő újra. A vizenyő maradt. Arra több fehérje bevitelét javasolta, esetleg több tápszert. Hát jó. Minden nap iszom egyet, plusz amit a leveseimbe keverek, de akkor egy kicsit megemelem az adagot. Csak hát már utálom az összeset. Mindegy, muszáj lesz. 

Sajnos megint fogytam. Próbáltam tartani az 53 kg-ot, de ma reggel már csak 52 kg voltam. Pedig mindent ugyan úgy csinálok. Tudom, hogy az a 2 tányér leves, a tápszer, és a reggeli zabkása kevés. De nem is tudok ennél többet enni, és mit is egyek még. Annyira kevés dolog van, amit megehetek, ezeket próbálom variálni, ennyire vagyok képes. A hús még mindig nagyon hiányzik. A rakott krumpli, kolbász, pizza, hamburger, pörkölt, pecsenye... nem is sorolom.

Még mindig szeretnék meghalni. Remélem váratlan és gyors lesz. Nem akarom tudni mikor

Folyadékdiéta - ami van otthon krémleves

 Szerettem volna valami frisset, meleget enni, hogy legalább az evés élménye meglegyen. Nem volt kedvem boltba menni, így körülnéztem, mi van otthon.

Találtam egy fonnyadt, kissé rohadt vöröshagymát. Az ép részét felkockáztam, olajon felraktam dinsztelni. Pár hete nagyon nagy zellergumót sikerült vennem, abból még volt egy fonnyadt darabka, azt is felkockáztam, rádobtam a hagymára. Hagytam párolódni. Találtam a fagyasztóban egy nagyobb rózsa brokkolit, és volt még a hűtőben két csoffadt krumplim. Hozzáraktam, felöntöttem vízzel. Mikor elkezdett forrni, 2 db tyúkleves kockát dobtam hozzá. Összeturmixoltam, 2 dl főzőtejszínnel felöntöttem. 

Jó lett, a brokkoli dominál benne ízre, de mindegy is mit eszek.

2 év _ létra a tyúkolban

 A műtétem óta eltelt 2 év. Két hosszú év. Ha máshonnan nézem, akkor rövid. Gyorsan eltelt ez az időszak, ez a 2 év, és még mindig küzdök. De már nem kell. 

Rengeteget szenvedtem. Ha visszagondolok, akkor emlékszem a kopaszságomra, a sapkás időszakra, majdnem 1 év volt. A sok hányingerre, rossz gyomor érzetre, mikor nem tudtam enni, rossz íze volt még a víznek is. A szárazságra, mikor szétrepedt a kezemen a bőr, ragasztottam az összes ízületnél a hajlatot, és kesztyűt hordtam a fizikai fájdalom enyhítésére. A talalpam rettenetesen fájt, alig tudtam cipőt húzni és járni. A hasmenésre, minden fűszál alatt le kellett gugolnom. És amikor kiszáradtam, elfertőződött a szám, nem tudtam enni, inni, és rettenetesen gyenge voltam. Borzasztó időszak volt. Ha innen nézem, hosszú volt. Ezeken túl vagyok.

De most sem jobb. A hasam hatalmas, nehezen öltözök, cipelem, feszít, nehéz. Nem ehetek, folyadékdiétán vagyok. Sokat fogytam. A hajam hullik, vékony, gyenge, még nem látszik kopasz folt. Száraz a bőröm, porzik, de még kezelhető. Sokat alszom, fáradt vagyok, a lépcső kihívás.

Küzdök, de felesleges. Ha 2 évvel ezelőtt tudtam volna, hogy most itt fogok tartani, nem vállaltam volna a kezelést. Lehet, hogy már nem élnék, de egy rövidebb, minőségibb életem lehetett volna. 

Láttam egy jó filmet, Téli szünet a címe. Volt benne egy jó szöveg, nagyon találó:

Egyesek élete olyan, mint a létra a tyúkolban. Rövid és szaros.

Az enyém mindenképpen. 

Már menni akarok

Túl hosszú hétvége

 Mindenki várta a hosszú hétvégét. Többen még szabit is vettek ki hozzá, előtte vagy utána pár napot. Próbáltam nem belegondolni, mit fogok csinálni ennyi szabadidővel Nélküle.

Tegnap szanáltam, kipakoltam a gardrób szekrény alját, ott tartottam a táskákat, amit a csavargások során használtam. Kisbőrönd, hátizsák, nagyobb váltáska, kicsi hátizsák, fürdőbe járó táska, ilyesmi. Összepakoltam őket. Átnéztem az ingeim, van 3 db amit tudok hordani. Az elég a felsők mellé. A ruhatáram rendben erre az időszakra. Teljesen átalakult az öltözködési stílusom a hasam miatt. Eddig sosem volt hasam, mindig a derekam volt a legvékonyabb, azt hangsúlyoztam ki. Most meg ott az a nagy lufi. Nehezen találtam ki hogy tudok öltözni, hogy nézzek is ki valahogy. Nem tudom miért, de még mindig számít, hogy nézek ki. A ruhatáram rendben.

Kitakarítottam. Saroktól sarokig, ágy alatt felmostam, az tévé körül az összes kábelt áttörölgettem nedves törlőkendővel, az összes porcicát összeszedtem, összekötegeltem a kábeleket, hogy legközelebb könnyebb legyen a takarítás. 

Megfőztem a citromos répafőzeléket.

A nap szépen sütött, elmentem sétálni egyet a környező utcákba.

Mikor mindezzel végeztem, kora délután volt. Kerestem egy filmet. Szar volt, de megnéztem. Még mindig délután volt. Nem tudtam mihez kezdjek magammal. Aludtam egyet. Tévéztem. Aludtam mégegyet. Lezuhanyoztam. Tévéztem, és jól befordultam. Ha nem kell menni dolgozni, nincs miért felkelni reggel.

És ez még csak a péntek volt...

Folyadékdiéta - banános, kókuszkrémes tejital

 Az egész úgy kezdődött, hogy egyik bevásárló körútamon, amikor már szintén nem tudtam mit egyek, vettem kókuszkrémet. Korábban nagyon szerettem a kókuszos dolgokat, de a vékonybél elzáródásom óta nem ehettem semmit, amiben van kókuszreszelék. Az üvegen, az összetevőket olvasva nem tartalmazott kókuszreszeléket a krém. Egy nagyon zsíros, édes, finom kókusz ízű massza volt a krémben, de sajnos volt benne reszelék is, így köpködnöm kellett. Nem tudtam, hogy mi legyen vele. Aztán az alábbit találtam ki.

1 db banánt felkarikáztam, tettem bele 2 kiskanál (púpozva) kókuszkrémet, felöntöttem tejjel, és összeturmixoltam. Nyomtam a tetejére tejszínhabot, megszórtam kakaóporral. Finom volt, de túl híg lett. Legközelebb joghurttal, vagy vanília fagyival készítem el. Asszem fagyival jobb lenne.

Folyadékdiéta - citromos répafőzelék

 Már nem tudom mit ennék. Vagyis tudom, de szerintem már mindenki tudja, rakott krumplit sűlt oldalassal. Bár tegnap este inkább sült kacsacombra vágytam. És ami állandóan megjelenik a lelki szemeim előtt, az a szendvics, sonkával, paradicsommal, sajttal, friss zsemlében, és a pizza, paradicsommal, gombával, sonkával. Hús hiányom van.

A neten találtam ezt a receptet. Ahogy én csináltam:

Egy kis olajon megpároltam 4 szál répát felkarikázva. Majdnem készre. Megszórtam egy kis liszttel, öntöttem rá 2 dl vizet, simára kevertem. Majd tejjel felöntöttem annyira, hogy ne legyen túl sűrű. Sóztam, és belefacsartam fél citrom levét. A tetejét megszórtam petrezselyemmel.

Finom lett. Érdekes, új íz. Egész addig, míg össze nem turmixoltam. Utána már olyan volt, mint az összes többi levesem.

Húst akarok!

Folyadékdiéta _ krumplifőzelék (leves)

 Rákerestem a neten a krumplifőzelék receptjére. Na nem azért, mert nem tudom, hogyan kell elkészíteni, hanem hátha van valami ötlet, amivel különlegessé, pikánssá lehet tenni. Legnagyobb meglepetésemre, a receptek 99%-a úgy kezdődött, hogy vöröshagymát pirítunk. Alig találtam olyan repectet, ami nem vöröshagymás alápirítással kezdődik. Mi/én nem úgy készítem.

Ahogy én készítettem:

4 db burgonyát meghámoztam, felkockáztam. Annyi vízben tettem fel főni, ami bőven ellepi, hogy híg maradjon. Megsóztam, és dobtam bele egy babérlevelet. Mikor megfőtt, készítettem egy pirospaprikás rántást, melyet tejjel higítottam, és ezzel öntöttem fel a krumplit. Összeforraltam, majd összeturmixoltam. Nem volt túl sűrű, másnapra mégis megállt benne a kanál. :-)

Ami különlegessé tudja tenni, és számomra is elfogadható, az a majoranna. Legközelebb megpróbálom úgy. De soha nem fogok vöröshagymát pirítani alá :-)

Mellékhatások

 Vannak. Bár egyszer a hatásokról számolhatnék be, de sajnos ilyen még nem volt.

A szempilláim letörtek, és alig vannak. Nehezen sminkelek. Használok alapozót, vagy BB krémet, mert a bőröm színe beteges. Látszik rajta, hogy valami nincs rendben. Lehet, hogy csak én látom, de nekem az elég. Tusvonalat használok, így nem látszik, hogy alig van szempillám. Minden reggel komplett sminkkel kezdek. Az álarc, ami mögé elbújhatok.

A hajam hullik. Már elég szépen megnőtt. A vége még mindig hullámos, száraz, durva. A töve már egyenes, de elvékonyodott, és hát eléggé hullik. Gondoltam elmegyek most már fodrászhoz, vágatok egy rövid, borzolós frizurát, hátha akkor nem látszik annyira.

Száradok. Száraz a bőröm, porzik. Már az egész testem kenegetni kell zuhanyzás után.

A gyógyszertől nem jó a gyomrom. Nem ízlik a kávé, és sokmindent nem kívánok. Ez azért nehéz, mert alig ehetek meg valamit, és ha azt nem kívánom, nem nagyon marad sok dolog. Már nem szeretem a joghurtot és a túrót sem. A darakása sem megy. Rakott krumpli, rántotthús, sűlt oldalas kellene, na, azt kívánom.

A hasam továbbra is hatalmas. Sokszor feszül. Elkezdtem szedni espumisant. Szerintem használ valamit, a nagyon erős feszülést megszünteti, már az is valami. 

Körülbelül ennyi. Várom a hatást

Készülök

 A szombat nagyon kemény nap volt. Szanálok továbbra is. Vannak dolgaim, amiket szeretek, nagyon jó minőségűek, és nem akarom, hogy a halálom után elkallódjanak. Osztogatom a dolgaimat barátok között. Ami szemét, vagy rossz minőségű és már nem kell, kuka. Ami még használható, az adomány. Készítettem három csomagot. Neki, és két barátnőmnek. 

Egy hete nem vagyunk együtt. Tegnap elsuhant előttem biciklivel. Intett, mosolygott. Intettem. Az a helyzet, hogy valamiért arra számítottam, hogy oda is jön hozzám, de nem. Talán jobb is így. Összekészítettem neki egy csomagot. Még majd egy levelet kell hozzá írnom, hogy értse, miért kapja. Odakészítettem a Garmin órámat is. Megkerestem az applikációban, hol kell leválasztani az órát. Megtettem. Aztán kiírta, hogy a fiók törlése. Tudom, hogy nem fogok tudni soha többet sportolni. Tartottam az ujjam a gombon, majd elkezdtem sírni. Hol az a lány, aki voltam? Aki tele volt enerniával, és minden programot úgy szervezett, hogy azt számolta, hogy előtte vagy utána marad-e idő futni? Annyira megváltoztam. Csak sírtam, ültem a kanapén, és sírtam. Nem töröltem a fiókot végül, nem volt erőm. Az órát beletettem az eredeti dobozába, és beraktam a csomagjába. 

A kamrát is kipakoltam. A szárazárut hazaviszem a családnak, csak azt hagyom az albiban, ami most kell. 

A következő hétvégén a gardróbszekrény alját pakolom ki. Ott tartom az utazáshoz szükséges táskákat, kisbőröndöt. Sokat utaztam Vele. De már nincs szükségem rá. Jó érzés, hogy a kisbőrönd eddig a kórházat jelentette számomra, most meg ha ránézek, Ő jut eszembe, és a sok szép közös élmény. 

Kedden megyek a bankba, rendezem a pénzügyeimet, és megíratom a végrendeletem. Összeírtam, hogy mi van a nevemen, milyen megtakarításaim vannak, és nagyjából átgondoltam, mit kire hagyjak. Nincs örökösöm, csak egy Anyám van, nyugdíjas, meg van mindene, ami neki kell. Szerencsére. Nehéz így, 44 évesen végrendeletet írni azért, mert meghalok.

Még van mit intéznem, van dolgom. Igyekszem mindent elrendezni, hogy ne sok tennivaló legyen utánam.

Folyadékdiéta - tojáskrémleves

 Többször átnéztem ennek a levesnek a receptjét, mire rászántam magam, hogy elkészítsem. Sokat jár a tojás a fejemben (meg a rakott krumpli, sült oldalas, mekis kaja, pizza stb.). De nem ilyen formában. Hanem mondjuk rántottaként, sonkával, kolbásszal, hagymával, a tükör tojást is szeretem, meg a bundás kenyeret is. Na de mindegy...

Ahogy én készítettem:

Egy kis fej vöröshagymát felaprítottam, elkezdtem pirítani. Mikor már majdnem jó volt, adtam hozzá zeller és répa kockákat, s együtt pirítottam tovább. A zellerből nagyon nagy fejet sikerült vennem korábban, úgy a negyedéd használtam fel, és 1 szál répát. Kis pirítás után felöntöttem vízzel. Tettem hozzá 2 db burgonyát szintén kockázva. Ezt nem írta az eredeti recept. 3 leveskockát dobtam bele, de elbírt volna négyet is. Közben 3 db tojást keményre főztem. Mikor a zöldségek megfőttek, beledaraboltam a főtt tojásokat és összeturmixoltam. Beleöntöttem 2 dl 21%-os tejszínt, s összeforraltam. A tojás nem dominál benne, de érezni. Pont jó így. 

Folyadékdiéta - sajtkrémleves, ahogy én készítem

 Gondoltam felrakom a receptjeimet, hátha segít valakinek, aki hasonló cipőben jár, mint én. Bár remélem, nincs ilyen ember...

Először, mikor elkészítettem ezt a levest, sokat bajlódtam vele, és nem is sikerült. Mármint a leves sikerült, de az én diétámnak nem felelt meg. A recept nem jó arányokban tartalmazza a hozzávalókat, és a sajtválasztásom sem volt megfelelő. Ízre viszont finom volt, így elhoztam az egyik kolléganőmnek. Az volt a baj, hogy a folyadékmennyiséghez képest nagyon sok sajtot írt hozzávalónak (ezt akkor még nem tudtam, mivel először készítettem el), valamit a trappista sajtom nem akart elolvadni. Nagyon sok tejet adtam hozzá, de így sem lett elég híg, összeturmixoltam, de maradtak benne sajtdarabok. Leszűrtem, úgy meg nagyon sok sajtot eldobtam. Szóval inkább elhoztam a kolléganőmnek, aki megeheti. Ő is azt mondta, hogy ízre finom, így nekifutottam újra. Az alábbiak szerint készítettem el:

Kb. 3 dl vizet feltettem forrni, raktam bele 1 db húsleveskockát. Amikor feloldódott, 1 db tömlős sajtot belenyomtam, és addig kevergettem közpes lángon, míg el nem olvadt. Kb. 10 dkg nagylyukú sajtot lereszeltem, elkezdtem lassan adagolni a levesbe. Raktam bele egy kupacot, addig kevertem, míg el nem olvad. Újabb kupac, olvadás, míg bele nem raktam az összeset. Kicsit sóztam, borsoztam. 1 evőkanál lisztet elkevertem 2 evőkanál tejföllel, és behabartam vele a levesem. Tejjel higítottam addig, míg a számomra megfelelő leveses állagot elérte. Jól összeforraltam. A biztonság kedvéért át is turmixoltam. 

Nagyon jó lett, az állaga is, a folyóssága is, és az íze is. 

Folytatás

A tegnapi vérkép nagyon későn készült el. Fél 4-kor még nem láttam, hívtam az orvost, hátha ő már igen, de nem vette fel. Olyan hat óra felé jutott eszembe, hogy megnézzem. Akkor már fel volt töltve eeszt-re. Egész jó lett, a fehér vérsejtjeim az egekben, a vörös is javult a vasnak köszönhetően. Ma hajnalban írt az orvosom, hogy rendben van a vérkép, folytathatom a kemoterápiát, de csak szerdán kezdjem, és kicsit csökkentette a dózist is a fogyásom miatt.

Ami nem állt meg. Igyekszem nem enni, de nagyon nehéz. Minden sejtem éhes, szédülök, néha beszűkül az agyam. Nem tudok gondolkodni, nem jutnak eszembe a szavak, valamikor azon is el kell gondolkodnom, hogy milyen témában is vagyok egyáltalán :-)

Hiányzik. Nagyon üres most a lakás, nem akarok otthon lenni. Igyekszem majd munka után programokat szervezni magamnak, bár hamar elfáradok. Ma moziba megyünk hatra, talán az még nem olyan késői időpont, és nem alszom el. Remélem bírni fogom. 

A munkába temetkezem. Alapos vagyok és mindennel is foglalkozom, hogy ne gondoljak se Rá, se a betegségemre. Persze ez nagyon nehéz. Éhes vagyok. A testem nem egy tányér üres levesre vágyik, hanem rakott krumplira sült oldalassal. 

A Kálvin téren egy koldus asszony megszólított. Pénzt kért, mert nagyon éhes. Csak nevettem. Én is nagyon éhes vagyok.

Amikor kiderült, hogy beteg vagyok, azt sem tudtam mit tegyek. Hogyan éljek tovább? Milyen életem lesz? De abban a pillanatban, sőt, a következő napokban sem szakadt rám az ég. Úgy döntöttem, élek úgy, ahogy eddig, és azt adom fel, amire már nem leszek képes. Legelőször a sporttól kellett megválnom. Aztán még egy picit vissza tudtam térni, de később végleg fel kellett adnom. A sulit sikerült befejeznem, de már nagyon nagy teher volt, végül meglett a diplomám. Nincs erőm, nem túrázom, nem indulok hosszú, megterhelő útra. A bőröm és a folyamatos fertőzésveszély miatt fürdőbe sem járok, vagy legalábbis nem fürdök. A petefészek daganataim miatt nincs szex. A hashártya daganatok miatt nincs szilárd étel. A nagy hasam miatt megváltozott az öltözködési stílusom, nem tudok csinos lenni. Ami még megvan, az a munkahely, az albérlet. A kettő összefügg, amíg tudok dolgozni, meg tudom őrizni a függetlenségem. Más nem maradt. 

Szóval holnap elkezdem a harmadik kúrát. Csökkentett dózisban, mert csökkentett méretű vagyok.

Az evést továbbra is próbálom minimalizálni.

Elég volt már

Megpróbálom

 Hirtelen nagyon sok szabadidőm lett. El nem tudom képzelni, mit fogok csinálni a munkán kívül. Igaz, nem vagyok képes semmire, vagyis nem sok mindnere, de most már nincs is kit várjak, nincs kinek írjak, nincs kivel megosztanom a napi eseményeket. És nincs kivel terveket szövögetnem. Tudom, hogy még távoli a hétvége, de mit fogok csinálni itthon 2,5 napig?! Nem olvashatok folytok, akármilyen jó is a könyv, megunom.

Azt találtam ki még korábban, hogy az éhhalált választom a daganatos fájdalmas halál helyett. Tegnap reggel darakását ettem, aztán 3 gombóc fagyit. Utána nem volt étvágyam. Eldöntöttem, hogy megpróbálok soha többet nem enni, és akkor ha minden igaz 3 hét alatt meghalok.

Ma volt az első nap. Reggel főztem egy mézes teát. Tudom, tudom, a méz is cukor, erőt ad. Gondoltam azt elszopogatom. Anyámnál muszáj volt enni, egy kis gulyásleves levébe turmixoltunk répát, azt megettem. Tartottam magam késő délutánig, de rettenetes, mikor rámtör az éhség. Így ettem egy natúr joghurtot. Megpróbálom ma kibírni. Holnap megyek vérvételre reggel, viszek magammal egész napra egy tápszert, majd ha nem bírom tovább, abból kortyolok. Hátha tényleg le tudok szokni az evésről. 

Végig az zakatol az agyamba, hogy 3 hét és meghalok. Olyan jó lenne már túl lenni rajta.

3 hét

Sokminden történt - megint

 Nem tudtam milyen címet adjak a bejegyzésnek. Általában tudom, hogy miről fogok írni, de most nem tudom kihegyezni semmire, mert csak "hegyekről" szeretnék írni. Időrend nélkül, ahogy eszembe jut.

Infúzió és orvosi egyeztetés

Pénteken szabin voltam. Reggel 8-ra beszéltük meg az orvossal, hogy bemegyek. Korán keltem, vasúton leraktam a kocsit, vonat, metró, intézet. (Mellékesen megjegyzem, hogy a MÁV megszüntette a diákjegyet a levelezős tanulóknak...) A harmadik emeletre kellett mennem. Alig bírtam felmászni. Többször meg kellett állnom, annyira kifárasztott a lépcső. Picit ültem, majd jött a doktor úr. Átbeszéltük hogy vagyok. Megvizsgált. Említettem neki a fáradtságot. Azt mondta, hogy a betegségemen túl lehet a vérszegéységtől is. Lehet... Megnézte az új csomómat, amit találtam. Talán nyirokcsomó. Kemó gyógyszer keddtől, szokásos dózisban 5 napig, 2 nap szünet, majd újabb 5 nap. Kicsit nagyobb az adag, mint ami a testsúlyom alapján járna, de ha bírom, szedjem. Viszont szóljak, ha jelentkeznek durva mellékhatások, pl. kiütés, kezelhetetlen hasmenés stb. Valószínű ettől volt hasmenésem. Ha tovább fogyok, visszaveszi a dózist. Hétfőnként vörösvértest injekció, hetente egyszer. Márciusra kér CT időpontot. Átmentünk az infúziós részlegre, bemutatta a kolléganőjét, elköszönt. A nővér nehezen szúrt meg, nem volt vénám - szokás szerint. Segítséget kért, ketten összehozták. Vett vért, majd bekötötte a vasat. Aggódott végig, én is. Néztük a karom, púposodik-e, nem csíp, nem feszít, de azért fájt. Mégis bement, a helyére, így rendben van. Elköszöntem, elindultam, haza. Időben érkeztem. Folyamatosan írtam Neki, hogy hol vagyok, megbeszéltük, hogy háromra átjön. Útközben hívott az orvos, elkészült a laborom. A fehér vérsejtjeim továbbra is a béka segge alatt vannak, így továbbra is szúrnom kell magam, még háromszor. Hétfőn újra labor, meglátjuk. Ha nem jó, kedden nem folytathatom a kemót. Ráadásul a vörös vérsejt injekcióm nem érkezik meg hétfőre, csak a hét második felére. Sehogy sem jó ez így, nem akar összejönni.

Irigység

A metrón ücsörögve nézegettem az embereket. Felszállt egy idős néni, talán nem is volt már szászas, elvolt a lila ködben, amiben élt. Leült, majd elővett egy ropogós kiflit, és jóízűen elkezdett falatozni. Bámultam. Csak néztem, és nagyon, de nagyon irigy lettem rá. Én sosem leszek idős. Sosem fogom megélni ezt a kort. És már sosem fogok ropogós kiflit rágcsálni. Gyűlt bennem a harag. Majdnem elsírtam magam. Ezt érdemlem? Tényleg?!

Almácska

Itthon ránéztem a kedvencek közé tett kutyusra, Almácskára. Már nem volt ott, elvitték. Sajnáltam, sokszor beleéltem magam, hogy lesz egy kutyám. De mikor jobban belegondoltam, tudtam, hogy nem tudok róla gondoskodni. Vannak olyan élethelyzetek, mikor nem vihetem magammal, és akkor hova teszem? Persze, itthon hagyom. De ha kórházba kerülök? És nem jövök haza? Akkor mi lesz vele? Ez nem az az élethelyzet, mikor vállalhatok háziállatot. És már nem is leszek olyan élethelyzetben. Soha. Nem is választottam másik kutyát...

Ő

Pénteken este alig szólt hozzám. Én próbáltam beszélgetni, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Hozzám sem ért. Bújtam, símogattam, öleltem, de nem nyertem viszonzást. Aztán már én sem szóltam hozzá. Némaság ült közénk. Egyszerűen nem értettem mi történik. Egyedül aludtam, ő a kanapén töltötte az éjszakát, filmet nézett és folyamatosan a laptopját nyomkodta. Nem tudom miért. Reggel fáradtan keltem, nyúzottan, alig aludtam, csak vergődtem, és továbbra sem értettem mi van. Kérdeztem tőle mi jár a fejében, de nem válaszolt. Optometristához volt időpontom, 4 hónap alatt annyit romlott a szemem, hogy már nem jó olvasni és dolgozni monitoron. Tudom, hogy mindjárt meghalok, így felesleges, de az utolsó pillanataimban csak olvasni fogok tudni - vagy nem tudom - így gondoltam ha már nem is veszek semmit magamnak, egy olvasószemüveget még csináltatok. Nem jött oda velem. Nem volt ott, mikor keretet kellett választanom. Aztán odajött. Segített dönteni. Aztán megint eltűnt. Aztán megint megjelent. De nem volt velem. Mindegy, végeztem. Március 20-án lesz készen. Nem hiszem, hogy életben leszek, nagyon távoli az időpont. Aztán elmentünk egy fürdőbe. Továbbra is némaság ült közöttünk. Végig olvastam, mi mást tehettem volna. Ő is olvasott mellettem, és nyomkodta a telefonját. Végül délután megkérdeztem, hogy őt nem zavarja-e, hogy nem szólunk egymáshoz. Azt mondta, hogy majd otthon beszélgetünk. Mikor megunta a fürdőzést, elindultunk az öltöző felé. Előbb végeztem, az előtérbe megvártam. A kocsihoz menet elmondta az álláspontját. Nincs értelme a köztünk lévő kapcsolatnak, megindokolta, hogy miért. Egyet értettem vele. Igaza van. Nem haragszom rá, csak szomorú vagyok. Hazajöttünk. Összeszedte a cuccait, én meg összekapkodtam, ami nálam volt még a fürdőszobában, szekrényben, itt-ott. Nem akartam, hogy bármit itt hagyjon. Így is sok az emlék tőle a lakásban. Megsímogatta a vállam, mondta, hogy sajnálja, és elment. Hihetetlenül üres a lakás nélküle. Rideg, idegen és üres. Üres, üres... Vagy a szívem az...

Halál

Megint olvasgattam arról, hogyan fogok meghalni. A végstádiumban sokan emlegetik a fáradtságot. Nem azt, amit mondjuk egy kimerítő munka után érez az ember, hanem azt az erőtlen, minden porcikánkba beivódó, szellemi és testi fáradtságot. Amit én is. Sokan panaszkodnak arról, hogy elmegy az étvágyuk. Nekem szerintem az lenne, de ugye nem ehetek. Mondjuk ebben a pillanatban nem is akarok. Aztán jön a fájdalom. Attól mindenki fél. Én is. Még nem szedek fájdalomcsillapítót, de félek nagyon attól, hogy nagyon nagy fájdalmaim lesznek. Nem akarom megvárni. Inkább szeretnék éhen halni. Ha jók az információim a netről, akkor csak kifárad a szervezet és elalszom. Ahogy ismerem az eddigi életem, én nem így fogok meghalni, hanem keserű kínok között. Nem tudom miért bűnhődöm. Nem tudom, miért érdemlem ezt. Miért így kell meghalnom. Nem korrekt az élet. A pszichológusommal mindig megbeszéljük, hogy nem, az élet nem fair és nem igazságos. Velem meg kimondottan szemét. Az utolsó pillanatban kapok meg mindent, amire vágytam. Megvan a diplomám, de már nem tudok vele elhelyezkedni nemzetközi fuvarszervezőként. Meg lett az albérlet a vasút mellett, hogy könnyen tudjak Budapestre járni dolgzni, de nem tudtam aláírni az 1 éves szerződést. Megjött a férfi is az életembe, akit az elmúlt 8 hónap alatt megismertem annyira, hogy tudjam, nagyon jók lettünk volna együtt. De őt sem tarthattam meg. 

Pedig nagyon szerettem