Hirtelen nagyon sok szabadidőm lett. El nem tudom képzelni, mit fogok csinálni a munkán kívül. Igaz, nem vagyok képes semmire, vagyis nem sok mindnere, de most már nincs is kit várjak, nincs kinek írjak, nincs kivel megosztanom a napi eseményeket. És nincs kivel terveket szövögetnem. Tudom, hogy még távoli a hétvége, de mit fogok csinálni itthon 2,5 napig?! Nem olvashatok folytok, akármilyen jó is a könyv, megunom.
Azt találtam ki még korábban, hogy az éhhalált választom a daganatos fájdalmas halál helyett. Tegnap reggel darakását ettem, aztán 3 gombóc fagyit. Utána nem volt étvágyam. Eldöntöttem, hogy megpróbálok soha többet nem enni, és akkor ha minden igaz 3 hét alatt meghalok.
Ma volt az első nap. Reggel főztem egy mézes teát. Tudom, tudom, a méz is cukor, erőt ad. Gondoltam azt elszopogatom. Anyámnál muszáj volt enni, egy kis gulyásleves levébe turmixoltunk répát, azt megettem. Tartottam magam késő délutánig, de rettenetes, mikor rámtör az éhség. Így ettem egy natúr joghurtot. Megpróbálom ma kibírni. Holnap megyek vérvételre reggel, viszek magammal egész napra egy tápszert, majd ha nem bírom tovább, abból kortyolok. Hátha tényleg le tudok szokni az evésről.
Végig az zakatol az agyamba, hogy 3 hét és meghalok. Olyan jó lenne már túl lenni rajta.
3 hét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése