Jó part, jó könyv, jó szék és én

 Azt mondják, hogy aki haldoklik, egy kicsit magába zárkózik. Jobban szeret egyedül lenni. Nem tudom. Van benne igazság. Mindig is elvoltam egyedül, de azért szükségem van társaságra. Igyekszem annyit kimozdulni a barátokkal, amennyire képes vagyok, és amennyit igénylek. Talán mennék többet is, de nagyon sok jó program este van. Mert hát nyár van. Este én már fáradt vagyok. Bár nagyon keveset alszom, de este jólesik ülni, pihenni. És ilyenkor már megszólalni sincs kedvem. Szeretek olvasni, kézimunkázni. Tanulnék is, tovább, de a vizsgákkal járó stressz miatt elvetettem ezt a gondolatot. Tudom, hogy nem tudnám végigjárni az iskolát, de időtöltésnek és az agyam lefoglalásának jó lenne. Csak hát van az a másik oldala, a teljesítéskényszer, vizsgák, kötelező dolgok, amit már nem akarok. Pedig szívesen tanulnék irodalmat vagy csak matekot, statisztikát...

Na de amiért itt vagyok. Vágytam arra, hogy a nyárból kivegyem a részem. Sajnos nem nagyon tudom, mert nem tudok mozogni. Pedig a nyár és a vízpart az úszkálást, labdázást, ugrálást jelentette számomra. Utána pedig csak fekvés és pihenés a parton, és alvást. Mindebből a pihenős részben tudok most részt venni. Ezért elkezdtem kényelmes széket keresni. Mivel horgászfeleség voltam, tudom, hogy kényelmes ülőalkalmatosságot nem barkácsboltokban kell keresni, hanem a horgászboltokban. Aki ismer, az tudja, hogy nagyon nehezen hozok döntéseket. Vannak helyzetek, amikor igen, de ha venni akarok valamit, az nekem hetekig tart, mert hosszú, tudományos kutatómunka előzi meg :-) Összeírtam mi fontos számomra: Kényelmes legyen! Tudjak órákon át ücsörögni benne (esetleg feküdni), ne nyomjon sehol, és ha úgy érzem, bóbiskolni is jó legyen. Összecsukható legyen, hogy be tudjam tenni a kocsiba. Könnyű legyen, hogy elbírjam. Erős legyen, ne essen szét a harmadik használatnál. 

Elkezdtem nézelődni, több széket beraktam a kedvencekbe. Bojlis ágyat is néztem, de az túl drága és nehéz nekem, nem tudom cipelni. Maradt a szék. Aztán aludtam párat, és néhány széket kizártam. Végül egy beragadt az elmémbe, és az maradt. Aztán aludtam még párat, de a véleményem nem változott. Megrendeltem. Nem volt olcsó. De nagyon kényelmesnek tűnt a videón, amiben egy nagy horgászbácsi ücsörög benne. Ha ő elfér, és neki jó, nekem is az lesz. 5,5 kg, tehát elbírom. Összecsukható, két helyzetben is van füle, hogy megammal tudjam vinni. Erős és strapabíró. Az extra benne az, hogy párnázott. Kiváló. Sajnos csak zöldben volt, de legalább cuki halacskamintás. :-)

Tegnap volt az első útja. Lementem a partra, könyv, szörp, szék. Kerestem egy árnyékos helyet és tábort vertem. Könnyen szétnyitottam és belekucorodtam. Pici vagyok benne. Magam mellé tettem a könyvem, telefont, kulacsot. Nézelődtem. Rengetegen voltak. Így társaságban voltam, mégis egyedül. Nem éreztem magam magányosnak. Pisilni kellett. Nem mertem elhagyni a székem. De pisilni kellett. Körülnéztem, mások is a parton hagyták a cuccaikat. Na mindegy, vállamra csaptam a táskám, és irány a mosdó. Nagyon siettem, aggódtam, hogy valaki elviszi a frankó kis székem. Visszafelé azonnal kerestem a szememmel míg szedtem a lábaim. És ott volt. Ott állt, várt rendületlenül, ahol hagytam. A jó kis székem! Leültem. Kényelembe helyeztem magam és nekiálltam olvasni. 3,5 órán keresztül csak olvastam, izzadtam és ittam. Mindenhogyan ültem benne, teljesen jól éreztem magam!

Az összecsukás is rendben ment. Felkaptam, és irány a kocsi. Vagy én vagyok gyenge, vagy több, mint 5,5 kg, de azért elbírom. Pont elfér a csomagtartóba. Minden oké!

Jó kis délután volt, máskor is beengedem a nyarat az életembe

Szabadulnék a lufitól

 Jól vagyok. Jól érzem magam. Azt mondják jól is nézek ki. Nem tudom, ezt azért nem mondanám.

Nem fáj semmi. A gondolataim sem csak a betegségem körül járnak. Bele tudok merülni abba, amit éppen csinálok. Mondjuk egy könyvbe. Olvasok. S mikor fel akarok állni, beleakadok a hasamba, jön velem a lufi. Kiülök az ágy szélére, s egy nagy lendülettel fellököm magam kétkézzel, felállok. Kinyomom, s magam előtt tolva elindulok. Ilyenkor újra beteg vagyok. Aztán mondjuk nézem a tévét, érdekes a műsor. Elzsibbad a fenekem. Arrébb akarom tenni, de hirtelen nem tudom felemelni, mert nehéz a hasam. Lenézek, hogy mi van, s látom a lufit. Beteg vagyok. Sétálok a barátokkal, nevetünk, lapátolom a fagyim. Leülünk. Kapaszkodnom kell, terpesztett láb, hogy beférjen a lufi. Beteg vagyok. Dolgozom, ütöm a klaviatúrát, telefonálgatok, nevetek, intézkedek. Nincs víz a poharamban. Kilököm a széket magam alól, ugrok. Ugranék, de nem megy. Lenézek, lufi. Lábaim megtámasztom, megkapaszkodok két kézzel a szék karfájába, felnyomom magam. Beteg vagyok. Megyek haza. Nézem a forgalmat. Sok a hülye az utakon. Megérkezem. A gondolataim már a teendők körül forognak. Kinyitom az ajtót, kilépek, de a testem nem jön. Lenézek, lufi. Megkapaszkodom, húzom magam karral, tolom lábbal. Beteg vagyok. 

Nem tudom hányszor játszom el ezt egy nap. 

Normális életet szeretnék. 

Nem akarom ezt a lufit

Pépes étrend _ főztem

 Semmi extrát nem készítettem, mégis nekem olyan volt, mintha vendéglőben ebédeltem volna. Csak úgy táncoltak az ízek a számban.

Nagyon pici főzőhagymát megpirítottam oliva olajon. Hosszában elvágtam egy baromfi virslit (Orsi), majd felkarikáztam. Szóval félkarikák lettek. Ezt rátettem a hagymára, öntöttem rá pici vizet, hogy megfőjjön. Mire elkészült, a víz nagyrésze is elfőtt. Raktam rá tejfölt, sót, borsot, bazsalikomot. Mindegyik fűszert ellenőriztem, használhatom. Krumplipürét készítettem hozzá 1 db krumpliból, és sok tejjel. A szerecsendiót kihagytam, nincs a listán.

Nagyon finom lett. Ennek a virslinek alapvetően nagyon jó íze van. Korábban ilyent csirkéből és főzőtejszínnel készítettem, rizzsel. Ez azért nagyon messze van tőle, de az eddigi "ételeimhez" képest mennyei volt!

Bennszülött cica

 Nagyon jópofa cicát találtam, míg keresgéltem. Sajnos minta nem volt hozzá, így kép alapján készítettem.

Bármilyen színből el lehet készíteni, mindenhogyan nagyon jópofa. 

Tengerész cica

 Véletlenül futottam ebbe a mintába, aztán lépten nyomon elém került. Megnyitottam, beleszerettem. 

Pont úgy történt, ahogy annak idején a Másikkal. Elém került egyszer, kétszer, s ennyi elég volt. Onnantól már én kerestem, és tudtam, hogy ezzel nem tudok mit kezdeni, ez van. Mivel a múltkori találkozónk olyan zaklatottan jött össze, és lecsúszott a macijáról, így ezt a cicát készítettem el neki. Én vigyázok rá, míg nem találkozunk újra. Ha pedig nem tudunk többet találkozni, akkor majd az egyik barátnőm eljuttatja neki.

Minta:

https://freeamigurumi.blogkb.com/amigurumi-cat-free-english-pattern-2/

A minta jó. A lábainál eleinte nem érettem, hogy hogy van, és nem tetszett az a módszer, így másképpen csináltam, de ugyan olyan jó lett. A sapi szerintem túl nagy, így kisebbre horgoltam. Egyébként teljesen jó, és kimeríti a cukiság faktort!

Szóval van egy cuki cicád, nálad a labda ;-)

Pépes étrend

 Az elmúlt napok az evés körül forogtak. Boltba jártam, gondolkodtam, aztán nem gondolkodtam. Tudom, hogy úgy beszéltük meg a dietetikussal, hogy naponta 1 új ételt vezetek be, de mivel nagyon nehezen kezdtem el enni, ezért úgy döntöttem, nem siettetem a dolgot, mert lelkileg nagyon megvisel. Egyelőre két dolgot keztem el enni. Parizert és túrórudit. A nosztalgia párizsi isteni finom. Már nem darabolom fel. Feltekerem, mint a tormával töltött sonkatekercset, és elrágcsálom. Két szeletet meg tudok enni egyszerre. A túrórudi az óriás, étcsokis. A többit nem szerettem sosem. És felfedeztem egy túrós szeletet. Benne a túró krémesebb, lágyabb, fanyar. Rajta egy nagyon vékony karamell réteggel, ami pont kompenzálja a túró fanyarságát. Könnyű volt rákapni, bármennyit meg tudnék enni belőle.

Csokis is van belőle, annak olyan íze van, mint a lúdláb szeletnek. Nekem a karamelles jobban ízlik.

Folyadékot igyekszem egyre többet inni, kicsivel több mint másfél liter bemegy egy nap. A víz még mindig nem ízlik, ez van. Elkezdtem szörpöt inni, rendeltem a Pölöskeitől 10 félét :-) Anyu is szörpis, majd elfogy.

Úgy döntöttem, ma ebédre főzni fogok. Majd meglátom, hogy meg merem-e enni. Semmi olyant nem teszek bele, amit még nem ettem. 

A következő étel pedig a hal lesz. A darált cisrkétől, pulykától eléggé félek, azt nem hiszem, hogy meg merem próbálni. Talán a rántottát még igen. 

Na de ne szaladjunk ennyire előre :-)

Szelidi-tó

 Elterveztem, hogy veszek ki pár nap szabit, s kipróbálom, milyen az, mikor már nem dolgozok, hanem itthon várom a végét. De ha már szabin vagyok, miért üljek itthon? 

Tegnap csavarogtunk. Elmentünk a Szelidi-tóra. Nagyon szép a víz, jó a bringaút, volt egy kis rövid tanösvény, a Szittyótéren megebédeltünk, majd strandoltunk. 

Ebédre üres gyümölcslevest tudtam csak enni, mert tó ide vagy oda, halászlé az nem volt. De nem baj. Volt nálam tápszer, túrórudi és túrósszelet. Mindent megettem. Igyekeztem sokat is inni. Az idő gyönyörű volt, hazafele már elég meleg lett, de tényleg jó nap volt. Sajnos a strandolás nekem annyiból állt, hogy ücsörögtem a padon. Szívesen úszkáltam volna, vagy ettem volna egy jó nagy sajtos-tejfölös lángost vagy hamburgert, de hasábkrumplit biztosan. Na mindegy. Így is jó volt, de a régi önmagam árnyéka vagyok csak. És továbbra is azt mondom, hogy mivel meggyógyulni nem tudok, így meg nem jó, nem akarok élni. Még ha vannak jó pillanatok is, az kevés.

Azért jó volt

Múzeumok Éjszakája

 Nagyon készültem. Ezer program volt, szerintem aki akart, az talált magának néznivalót. Három helyre regisztráltunk. Panorámabusz, MÁV kovácsműhely, könyvtár pincétől a padlásig. A kovácsműhelyt vártam a legjobban. 

Aztán jött a hasmenés, és teljesen kétségbe estem. Reméltem, hogy délutánra elmúlik. Esett az eső. Az is zavart, max a buszra nem megyünk. De rendben jött minden. Az eső elállt, a hasmenés elmúlott. Mentünk.

A busz maga érdekes volt, s ennyi. Az út rövid, forgalmas úton zajlott, hát, ennyiért ezt...

A MÁV-hoz elég korán érkeztünk. Jó is volt így, mert rengetegen voltak. Több mint 80-an. Nagyon szervezett volt, a túravezetőnk lelkes, szeret beszélni, és mindent tud a kovácsműhelyről. Nem használt jegyzetet, fejből beszélt, ami nekem mindig nagyon szimpatikus. 

Leginkább maga a kovácsműhely varázsolt el. Tartottak bemutatót. Tényleg kivették a forró vasat a kemencéből, és egy hatalmas kalapáccsal tárcsává kovácsolták.

Láttunk egy másik kalapácsot is, ami ellenálló ütést mért a kalapácsra, tehát fentről és lentről is ütött. Ezzel készítik pl a vonóhorgot.

Hatalmas zajjal járt, az épület beleremegett. Tátott szájjal figyeltem. Aztán jártunk a gyártáselőkészítőben, itt megnézhettük, hogyan működnek a lézergépek. Majd a személykocsi javítóba mentünk. Itt a szavak jelentése volt számomra vicces. A személykocsi az a vagon, amiben nincs motor. A kerékpár pedig két vonatkerék tengellyel összekötve :-)

A túra 2 órát ölelt fel, de minden percét élveztem. A végén volt tombolahúzás, nem nyertünk. De kaptunk egy kulcstartót, ami focilabda alakú az EB-re való tekintettel. minden gyerek lufit is kapott. Tényleg nagyon jól éreztem magam.

A könyvtárról így lemaradtunk, mert a 45 percesre tervezett túra "kicsit" hosszabb lett. De nem bánom. Majd találkoztunk a városban barátokkal, ettem fagyit, ittam szörpit, s hazamentem. 

Kimerítő nap volt :-)

Pépes étrend _ 2-3. nap

 Nagyon nehezen megy az evés. Továbbra sem tudom mi az oka. Psziché biztos van benne, de étvágyam sem nagyon van. Ami baj. Persze a szememmel mindent megennék, beleharapnék egy jó rántotthúsba, tunkolnék lecsót, gombás-tejfölös husit is ennék tarhonyával, ahogy Keresztanyám készíti. De a sajtos tejföl nem vonz. Pedig vettem.

2. nap

Fél szelet csirkemell sonkát ettem, sírtam. A többit kidobtam. Nem ment. Fél tápszert ittam, mert annyira lezárt a gyomrom, hogy az sem ment. 1,2 l folyadékot ittam kb. Délután nagyon gyenge voltam, hasmenésem volt, így nem mentem sehova. Mégis eltelt a nap.

3. nap

Összeszedtem magam, írtam bevásárlólistát és átmentem a boltba. Vettem joghurtot, túrórudit, jégkrémet, nosztalgia parizert.

Reggel és délelőtt hasmenésem volt, de igyekeztem enni. 1 szelet parizer, 1 túrórudi, fél tápszer, 2 gombóc fagyi volt a napi adagom. Folyadék 1,7 liter.

Egyszer hánytam, így a túrórudiból egy kicsi kiment. A hányás szerintem a kezelés miatt volt, nem az evés miatt. Úgy mint ezelőtt, gyorsan jött, és a rosszullét is gyorsan ment. Alapvetően nem voltam rosszul. Kiment, kész.

Nem könnyű nekiállni újra enni. Nem tudom miért nem akarok. Félek, hogy a betegségem tart már ott, hogy nincs étvágyam. Még próbálkozom egy picit. Vettem virslit is. Jó lenne mustárral, kenyérrel. Vagy krinolint, azt jobban szerettem. Friss zsemlével. Talán ez is a baj. Olyan, mintha a hamburgerből kinyalhatnám a kecsapot. Jó, jó, de azt meg minek...

Pépes étrend _ 1. nap

 Tegnap volt a pépes próba első napja. És nagyon el vagyok keseredve.

Amennyire örültem annak, hogy megpróbálhatok enni, annyira szomorú vagyok, hogy nem megy.

Reggel bementem a boltba, s vettem 2 szelet csirkemell sonkát. Feldaraboltam 1x1 cm-es kockákra. És óvatosan nekiálltam. Apró kockánként, jól megrágva nyeltem le, majd víz. Sokat kell innom, hogy segítsem az emésztést. De néhány kocka után elbizonytalanodtam.

Valamiért az előző orvosom azt mondta, hogy nem ehetek pépeset, csak folyadékot. Az előző dietetikus kizárt mindent, ami nem folyik. Még emlékszem, milyen sugárban epét hányni a bélelzáródástól, és elájulni a görcsös fájdalomtól. 

Pár falat után elcsomagoltam a felvágottat, és betettem a hűtőbe. Dolgoztam, de közben figyeltem magam, hogy érzek-e valamit. Fáj? Nyom? Görcsöl? Nem, még nem. Jó lenne egy pici piros pötty a pocakomra, ami úgy halad lefelé, ahogy az étel. Megnéztem a hasam, de nem láttam rajta semmit. Nem púposodott ki a felvágott, nem tudtam, hol jár.

Délben még nem voltam éhes, pedig csak pár korty tápszert ittam. Nem volt kedvem enni. Nincs étvágyam. Kicsit émelyegtem is. Gondoltam az előző napi kezelés miatt. Ami simán lehet.

Mikor hazaértem, rávettem magam, hogy egyek egy kicsit. Fogpiszkálóval kockánként böködtem. Jól megrág, víz. Nem kell. Nem megy. Néztem a felvágottat. Elképzeltem egy vágott sulizsemlében vajjal, sajttal, paradicsommal. De már úgy sem kívántam.

Nem tudom mi a baj. A félelem az ételtől, a kezelés miatti émelygés, vagy a betegségem előrehaladott állapota. Azóta sem vagyok éhes.

Nem fogyott el a két szelet...

... kemoterápia

 Megint nem tudtam aludni előtte. Minden hülyeséget összeálmodtam, forgolódtam. Nem baj - gondoltam - majd kezelés közben bealszom, s így az idő is jobban fog telni. Azért tettem el könyvet is. 

Keresztapu időben jött. Lent vártam. Beültem, s már úton is voltunk. Nem volt semmi gond, parkoló szokás szerint nem volt. Időben érkeztünk. Bejelentkeztem, s mentem is fel. Működött a lift, bár lehet már bírnám a lépcsőt is. Nem most próbáltam ki.

Sokan voltunk. Sorba álltam vérvételre. Volt a szúrós nővér, megkértem vegyen vért. Kicsit várnom kellett ugyan, de ahogy tudott, jött is. Elsőre ment neki, örültem. Kimentem az előtérbe, jeleztem az orvosomnak, hogy várok türelmesen. Egyszercsak behívott. Kikérdezett szokás szerint. Most készültem, listám volt. Megkocogtatta a vesémet. Most nem fáj. Már egy hete nem fáj. Jó lenne, ha nem is jönne vissza az az erős görcs. 60 kgról 54,6 kgra csökkent a súlyom. Ez azért van, mert megindult a nyirokkeringésem, és valószínű nincs víz a hasamban sem. Ez szuper. Visszanyertem a virgács lábszáraimat. De nem is a kinézet miatt, hanem nagyon nehéz volt a járás, a térdeim mellett úgy beduzzadt, hogy nehéz volt behajlítani. A bokám mint az elefántnak, és fájt is. Szóval ez mindenképpen jó. 

Írt fel vörösvérsejt szurit, kértem tápszert, és megelőzésként egy monuralt kell innom. 

Aztán megbeszéltük, hogy a táplálkozásom (ami nincs) nem jó. Csak a tápszer kevés. Rámküldte a dietetikust. 

Úgy láttam, őszintén örült a kis horgolt doktornak.

Későn kötötték be a kemót, mert sokan voltunk, a vérképeket meg kellett várni. De rendben volt minden, szerencsére. Mármint a helyzethez képest.

Míg csepegett, próbáltam pihenni, de nem ment. Olvastam. Egy ideig. Tekertem a telefont. Nehezen teltek a percek. Aztán megjött a dietetikus. Nagyon szimpatikus lány. Átbeszéltük hogyan táplálkozom. Tápszer, gyümölcslé, fagyi, heti 1 halászlé. Kaptam tőle egy 4 oldalas listát, hogy hogyan térjünk át a pépes diétára. Azért megijedtem, bár nagyon örültem neki. Részletesen tartalmazza, hogy mit szabad, hogyan, és mit tilos. Szerepelnek rajta tejtermékek, hústermékek, pékáru! Étkezési naplót kell vezetnem. Kb. 10-14 óra, míg átmegy egy étel ezek közül a rendszeren, szóval naponta csak 1 valamit próbálhatok ki. Tápszer és sok folyadék mellett. Ha nem okoz problémát, feszítést, görcsöt, akkor próbálhatok ki mást. Megbeszéltük, hogy 2 hét múlva, ha jövök, megkeres és megbeszéljük a tapasztaltakat. Elköszönt. Kicsit pityeregtem, hogy még a végén ehetek valami ízeset is...

Majd megjött a szokásos hányinger, liftezett a semmi és a tápszer a gyomromban. De már nem sok volt hátra. Végül csak lecsepegett. Kihúzta a nővér a tűt, pisiltem, s irány haza. Nem éreztem fáradtságot, fel voltam dobva a dietetikussal folytatott beszélgetéstől. Otthon lepihentem, de annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam aludni. Megnéztem egy jó filmet - végre -, s horgoltam. Mostam is egy adagot.

Holnap nagy nap lesz, elkezdem a pépes étrendet!

Kisdoktor horgolva

 Hetek óta azon töprengek, hogy mit is adhatnék az orvosomnak. Azzal, hogy eltörölték a hálapénzt, jól megkötötték a kezünket. Ez persze egyrészről jó, másrészről nem. Az elmúlt két évben nagyon sok orvos igyekezett megszabadulni tőlem, nem vagyok egyszerű eset, mondhatni menthetetlen vagyok, ezért nem akarnak velem foglalkozni. Biztos nem jó érzés nekik, ha meghal egy betegük, de mi, betegek, ilyenek vagyunk. Nem mindenki tud / nem mindenkinek sikerül meggyógyulni. Mint ahogy én is tudom, hogy nem fogok meggyógyulni, és hamarosan meghalok. De nem akarok a sarokba ülve a kaszásra várni. Úgy szeretnék meghalni, hogy én mindent megtettem. De ehhez kell egy orvos. Nagyon hálás vagyok a mostani dokimnak, hogy küzd értem. Biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, hogy nincs értelme, de próbálkozik. És ez tetszik.

Két héttel ezelőtt próbáltam beszélgetni vele, de nincs ideje, és koncentrált a kikérdezésemre, szóval nem ment a csevej. A vizsgálat végén sikerült azért pár szót váltanunk, beszéltünk könyvekről, említettem neki egy orvosost, amire azt mondta ő is elolvasná, már hallott róla. Ezt megrendeltem neki. Aztán ha már horgolás, elkezdtem horgolt orvosokat keresni. Találtam is párat. Nagyon aprólékos, kifinomult munkák voltak. Sejtettem, hogy én azért olyant nem tudok készíteni, így a saját fejem után mentem. Itt is szenvedtem a hajkérdéssel, végül sima skalpot horgoltam neki. Elég vállalható lett, úgyhogy szerdán odaadom neki. Persze, ezt is lehetne még fokozni, vékonyabb fonallal aprólékosabb munkával jobb dokit is össze lehetne hozni, nekem most ez sikerült.

Bohóc

 A maradék fonalak eltűntetése céljából keresgéltem mintát. Végül úgy döntöttem, bohócot horgolok. Először nagyon jó ötletnek tűnt. Több képet is megnéztem, és a fantáziámra bíztam, hogy milyen legyen. Na meg mit sikerül készítenem. Alapvetően jó volt készíteni, jól is haladtam vele. A kalapján sokat gondolkodtam, milyen legyen, mekkora legyen. Aztán az arcával szenvedtem, de tényleg nagyon sokat. Háromszor bontottam le. A szemét nem tudtam úgy meghímezni, ahogy akartam. Igazi bohócszemet szerettem volna, ami körbe van festve. Az elképzelés nagyon jó volt, de nem sikerült megvalósítanom. Az orra viszont nagyon jól sikerült. Végül ilyen lett az arca, nem ilyesztő, de talán azért bohócos. Bár haj nélkül engem hóemberre emlékeztetett. :-) Aztán jött a hajkérdés. Ezt is többször visszabontottam, próbálkoztam. Először szálanként hurkoltam fel a hajat, de nagyon ritka lett, nem tetszett. Aztán az egész fejére próbáltam skalpot horgolni, arra hurkolni a hajszálakat, de nem tetszett, és nem volt jó hozzá a kalap. Végül hurkot horgoltam, és ez lett. Nem rossz, de lehetne jobb is. Az összkép egész jó, bohócos bohóc lett. Lehetne még fokozni, de már nincs türelmem hozzá :-)

Függőség

 Tegnap nagyon rossz napom volt. Mármint úgy, hogy feszült voltam. Egész nap. Minden idegesített, minden fusztrált, hisztiztem, mindenki hülye volt körülöttem, mindenbe belekötöttem, nehéz nap volt. Örültem is, hogy délutánra volt időpontom a pszichológusomhoz. Úton felé jutott eszembe, hogy már elég régen vettem be a gyógyszeremből, mert nem fáj semmi. Négy napig szedtem folyamatosan, hol 1, hol 2 szemet /nap. Szerdán reggel vettem be utoljára. Aznap éjjelre már nem kellett, csütörtökön (tehát tegnap) sem fájt semmi. Rákérdeztem a pszichonál, és ő is megerősített, hogy valószínű az a baj, hogy igényelné a szervezetem a kis morfin adagom. Mert valljuk be, nagyon jó hatással volt a hangulatomra. 

Éhes is voltam, így elmentünk halászlevet enni. Már nem okozott örömöt az étel íze. Ráadásul megint nem értette a pincér a folyadék diétát, és kaptam halat és kenyeret. Mindegy. Finom volt. De utána mindig megbánom, hogy ettem. Az egész hasam feszült, nem értette a testem miért kapott ételt. Az összes vér letódult a hasamba, teljesen kikészültem. Ahogy hazaértem, kidőltem, korán be is aludtam. Korán fel is ébredtem, este fél10-kor. Na, onnantól ment a vergődés. Sehogy nem volt jó, nem tudtam nyugodtan feküdni, mert egyszerűen meg kellett mozdulnom. Mozgattam a karjaim, az ujjaim, a lábaim. Nem tudom mi volt ez. Arra gondoltam, hogy talán elvonási tüneteim vannak. De nem lehet, csak 4 napig szedtem a gyógyszert. Vagy igen? Ettől a gondolattól még inkább nem tudtam aludni. Rettenetes volt. Nem tudom, végül mikor nyomott el az álom. Pár órát aludtam. Tiszta zombi vagyok ma.

Péntek van, rövid nap. Bár elég sokminden lesz. Remélem gyorsan eltelik.

Csalódás

 Úgy volt, találkozunk. Talán 1-2 hete beszéltünk róla. Vegyes érzések voltak bennem. Szerettem volna újra látni, átölelni, szemtől szembe beszélni vele. Mindezt úgy, hogy Ő nem lát engem. Szégyellem, ahogy kinézek, pedig nem tehetek róla. Próbálok ember maradni, de nagyon nehéz. Nem tudom elrejteni a hasam, boldog babavárást kívánnak, előre engednek a pénztári sorban. Kellemetlenül élem meg. Már nem magyarázkodom. Megköszönöm, jól vagyok, és mosolygok. A meg nem született babámra gondolok ilyenkor. Szemét az élet.

Vártam. Türelmes voltam. Tudtam, hogy megjött, ezt jeleztem is neki. Gondoltam majd ír, ha neki már jó. Nem írt. Vártam. Majd elment. Azt hitte járok arrafelé. Hogy merrefelé, az számomra nem derült ki. Ha mondja, hogy "merrefelé" járjak, hogy találkozhassunk, jártam volna "arrafelé". Csalódtam. Nem tartott sokáig, pár percig rossz volt. Aztán átlendültem rajta.

Nem vagyok már kislány. Az ember azt teszi meg, amit akar. És ha akar valamit, azért mindent megtesz. A képlet egyszerű. Nem akart találkozni velem. De ezzel sincs semmi baj. Akár meg is mondhatta volna, akkor nem várok. De már ez sem érdekes.

Az életemben sokkal nagyobb problémák vannak, mint hogy nem találkoztunk.

Vérvétel

 Tegnap kellett vérvételre mennem. Elég simán ment. Fél9 után érkeztem az osztályra. A vért a folyosón kialakított vérvételi egységnél veszik. Beültem az egyik székbe, és vártam. Két kezelő van. A tőlem távolabbiból sírást hallottam. Egy hölgy sírt sűrű bocsánatkérések között. Nyugtatták a nővérek, hogy engedje ki nyugodtan, ne szégyelje. Teljesen átjött a fájdalma. Azt mondta, hogy mindenki csak mondogatja neki, hogy legyen erős és tartson ki, ne adja fel. Hát igen. Közhelyek ezek, de mi mást mondhatnának. De én is felcseszem magam ezeken a mondatokon. Aki nincsen benne, fogalma sincs róla, hogy mit jelent a "legyél erős" és a "tarts ki". Nem vagyunk erősek, csak csináljuk amit kell. Mindig a következő feladatot. Enerváltan megyünk előre. Sírunk, mikor senki sem látja, és felemeljük a fejünket, mert nem kell a sajnálat. Az végképp nem. Kitartunk? Ugyan már! A nap minden reggel feljön. Ha akarom, ha nem. És én minden reggel felébredek...

Ott volt az emberem, a nővér, aki meg tud szúrni. Kis szenvedés után, de elsőre sikerült neki. Levette a vért, megköszöntem, elköszöntem. Az előtérből felhívtam az orvosom. Nem kellett találkoznunk, minden rendben, majd megnézi a vérképet és jelentkezik, ha gond van. Ha nem, akkor minden oké, szerdán kezelés. Hamar visszaértem a munkahelyemre is. 

Jó későn lett kész a vérkép. Vagyis jó későn került fel az eeszt-re, majdnem délután négy óra volt már. Szokás szerint jó szar, de kemóhoz elég. Az orvosom sem jelentkezett, úgyhogy "minden rendben".

Még több maci

 Akkor kezdtem el nézegetni a macikat, mikor a kolléganőm megmutatta, hogy milyen aranyos macit horgolt. Nagyon sokféle cuki maci van a neten. Párat lementettem. Ez a garbós, duci maci is a korábban mentettek közül van. Horgolás közben úgy éreztem, hogy nem jó a minta, mert nagyon sok benne a szaporítás. Valójában, ilyen kövér, és a minta tökéletes. :-) A keresztszemes hímzést nem sikerült megcsinálnom a pulcsijára, csak körbevarrtam a szívet, de talán így is jó. Nagyon cuki, és mindenkinek elnyerte a tetszését a kis garbójával, akinek mutattam.

Minta: https://mindy.hu/hu/kreativ-otlet/4671/teli-pulcsis-amigurumi-maci-ingyenes-amigurumi-minta

A képen nem tűnik olyan nagynak, mint amekkora valójában lett, de nem baj. Én a garbónyakat is horgoltam, nem kötöttem, és alul hozzávarrtam a macihoz, hogy ne mozogjon rajta.

Mert mindenkinek kell egy maci

 Egyik nap kolléganőm bejelentette, hogy kisbabát vár. Kisfiút. Nagyon örültem neki! Sejtettem, voltak jelei, de ilyenre nem kérdez csak úgy rá az ember. Elkezdett jobban figyelni magára, megváltozott a táplálkozása. Sőt, egyszer mondta, hogy megy vérvételre. Pár nap múlva megkérdeztem, hogy rendben volt-e a vérképe, azt mondta igen. És ennyi. Többet nem beszéltünk róla. Mikor mondta, hogy kisbabát vár, rögtön a helyére kattantak a fogaskerekek. Nem lepődtem meg, mondtam is neki, hogy sejtettem :-)

Mivel a Tündérházikóból maradt sok macibarna fonalam, és egyébként is mindenkinek kell egy maci, választottam egy mintát:

https://amigurumitoys.myeatbook.com/2021/06/20/amigurumi-bear-free-pattern-6/

Tökéletes lett.

Viszont nagyon tetszettek a felöltöztetett macik, így elkezdtem nézegetni, hogy hogyan lehet felöltöztetni. Valamelyiknek pulcsija van kapucnival, csokornyakkendője nadrággal, sapkája, mindenfélét láttam. Végül úgy döntöttem, hogy kantáros nacit horgolok neki, volt egy fa kacsa gombom, azt felvarrtam, és egy bojtos sapi készült még hozzá. Sokat bontottam, mire méretre szabtam a nadrágot és a sapkát is, de megérte. Nem tudtam letenni, tegnap este 21.45-kor született meg. :-)

A mintán annyit változtattam, hogy nem külön készítettem el a fejét, én jobban szeretek mindent mindennel összehorgolni. A mintában a fej fentről lefelé volt horgolva, én lentről felfelé, rögtön a nyakhoz horgoltam, szóval alulról olvastam a mintát, ahol fogyasztott, ott szaporítottam, és fordítva. Teljesen jó lett így. A karjait is előre elkészítettem, és belehorgoltam a testbe, nem utólag varrtam fel. A minta egyébként tökéletes.

És a kész maci:

... kemoterápia

 Nem nagyon aludtam előző éjjel. Tök jó, hogy hólyaghurutom is van, mondjuk a gyógyszertől gyorsan javult az állapotom. Csak nem volt kedvem menni. Igyekeztem nem elfelejteni, hogy bevegyem a hányáscsillapítókat előtte. Nem volt kedvem a rosszulléthez, és hogy ott ücsörgök, elzsibbad a fenekem, pisilni nem tudok kimenni, szorulásom is van, minden bajom volt. Ezek csak ilyen apró nyűgök, de alig tudtam elviselni magam. 

Reggel szokásos menetrend, fél 7-re jött Keresztapu Anyuval. Nem felejtettem el eltenni a gyógyszereket, sőt, az el nem használt Lonsurfokat is elvittem. Plusz a kulacsba víz, tápszer a táskába, ennyi. Mentünk. Nem volt nagy a forgalom. Jól haladtunk. Közben iszogattam egy kis tápszert, hogy legyen valami a gyomromba, bevettem a hányáscsillapítókat, vizet ittam, hogy feszüljenek a kis vékony vénácskáim. 

Időben felértünk, háromnegyed 8-kor már ott voltunk. Parkolóhely szokás szerint nem volt, kiszálltam, elköszöntem. Bementem. Szerencsére a lift is működött. Bejelentkeztem, bementem a kezelőbe, leadtam a papírjaimat. Ott volt az a nővér is, aki meg tud szúrni, sokáig tapogatott, de elsőre sikerült neki. Örültünk. Apró dolog ez is, de ennyi szúrás után már örülök, ha elsőre megy. Ha nem, az sem az ő hibájuk, hozott anyag, de szerencsére sikerült. Írtam egy üzenetet az orvosomnak, hogy megjöttem és levették a vért. Nemsokára be is hívott. Kicsit eleven voltam, izgultam a kezelés miatt. Kakasztottam. Kérdezte, hogy van-e panaszom. Mondtam igen, van, daganatos vagyok. Nem értékelte a humorom. Kikérdezett hol fáj, hogy érzem magam, hogy viseltem a kezelést. A végén tudtunk pár szót váltani a betegségen kívül. Adtam neki egy sorsjegyet, hátha nyer vele. A nővérnek is adtam.

A kezelés fél12-ig tartott - megint. Volt egy kis émelygésem, de rájöttem mitől. Persze, a kezeléstől, de azért, mert üres a gyomrom. Iszogattam a tápszerem, valamennyire segített, de olyan jó lett volna valami szilárd. Szendvics. Korábban pogácsát vittem, amit Keresztanyu sütött, vagy a büfében vettem burgonyás pogit, azt szerettem. Mikor bent fekvős voltam, Pombeart eszegettem, a sima sós jó volt. Ezt a rossz kemós ízt semlegesítette az étel a gyomorban. De most nincs erre lehetőségem. És már majd bepisiltem, mire lefolyt. Na de túl voltam rajta.

Hazafele mindig egyenesebb és rövidebb az út. Ittam gyümölcslevet, ettem egy joghurtot, s ledőltem. Picit aludtam is. Aztán vettem be egy fájdalomcsillapítót abból a jófajtából. Már nem voltam elvarázsolva tőle. Ez azért jó, mert akkor már tudom szedni úgy is, ha vezetek. 1-2 órán keresztül minden fájdalmam elmúlott, de aztán a bal alhasi visszatért, tompábban. Jó volt ez így is. Colombot néztem és horgoltam. Egészen 21.45-ig. Alig tudtam letenni. Jól is aludtam, nem mászkáltam ki éjjel pisilni sem. Jól ébredtem, most nem fáj semmi és a kedvem is jó. 

Most jó

Holnap kezelés

 De hogy ne legyen elég ami bajom van, megint hólyaghurutom van. Én vagyok a hibás, tudom, hogy rendszeresen előjön, mégsem szedtem a d-mannose-t. Persze most már késő, de kapkodom befele, meg kamillatea, és írtam az orvosomnak, hogy ez van, kellene a por. Remélem felírja.

Holnap kezelés. Baromira nincs kedvem hozzá. Nem akarok már rosszul lenni. Így sem vagyok jól. Elfelejtettem beszúrni vasárnap a vörösvérsejt szurit. Azaz eszembe jutott párszor, akkor nem szúrtam be, végül elmaradt. Tegnap este nehezen, de rávettem magam, hogy beszúrjam.

Nincs jó kedvem. Sírni tudnék. Nem tudom most éppen miért. Az idő is szar. Én sem vagyok jól. Már nem akarok így élni. 

Nem akarok élni