... kemoterápia

 Nem nagyon aludtam előző éjjel. Tök jó, hogy hólyaghurutom is van, mondjuk a gyógyszertől gyorsan javult az állapotom. Csak nem volt kedvem menni. Igyekeztem nem elfelejteni, hogy bevegyem a hányáscsillapítókat előtte. Nem volt kedvem a rosszulléthez, és hogy ott ücsörgök, elzsibbad a fenekem, pisilni nem tudok kimenni, szorulásom is van, minden bajom volt. Ezek csak ilyen apró nyűgök, de alig tudtam elviselni magam. 

Reggel szokásos menetrend, fél 7-re jött Keresztapu Anyuval. Nem felejtettem el eltenni a gyógyszereket, sőt, az el nem használt Lonsurfokat is elvittem. Plusz a kulacsba víz, tápszer a táskába, ennyi. Mentünk. Nem volt nagy a forgalom. Jól haladtunk. Közben iszogattam egy kis tápszert, hogy legyen valami a gyomromba, bevettem a hányáscsillapítókat, vizet ittam, hogy feszüljenek a kis vékony vénácskáim. 

Időben felértünk, háromnegyed 8-kor már ott voltunk. Parkolóhely szokás szerint nem volt, kiszálltam, elköszöntem. Bementem. Szerencsére a lift is működött. Bejelentkeztem, bementem a kezelőbe, leadtam a papírjaimat. Ott volt az a nővér is, aki meg tud szúrni, sokáig tapogatott, de elsőre sikerült neki. Örültünk. Apró dolog ez is, de ennyi szúrás után már örülök, ha elsőre megy. Ha nem, az sem az ő hibájuk, hozott anyag, de szerencsére sikerült. Írtam egy üzenetet az orvosomnak, hogy megjöttem és levették a vért. Nemsokára be is hívott. Kicsit eleven voltam, izgultam a kezelés miatt. Kakasztottam. Kérdezte, hogy van-e panaszom. Mondtam igen, van, daganatos vagyok. Nem értékelte a humorom. Kikérdezett hol fáj, hogy érzem magam, hogy viseltem a kezelést. A végén tudtunk pár szót váltani a betegségen kívül. Adtam neki egy sorsjegyet, hátha nyer vele. A nővérnek is adtam.

A kezelés fél12-ig tartott - megint. Volt egy kis émelygésem, de rájöttem mitől. Persze, a kezeléstől, de azért, mert üres a gyomrom. Iszogattam a tápszerem, valamennyire segített, de olyan jó lett volna valami szilárd. Szendvics. Korábban pogácsát vittem, amit Keresztanyu sütött, vagy a büfében vettem burgonyás pogit, azt szerettem. Mikor bent fekvős voltam, Pombeart eszegettem, a sima sós jó volt. Ezt a rossz kemós ízt semlegesítette az étel a gyomorban. De most nincs erre lehetőségem. És már majd bepisiltem, mire lefolyt. Na de túl voltam rajta.

Hazafele mindig egyenesebb és rövidebb az út. Ittam gyümölcslevet, ettem egy joghurtot, s ledőltem. Picit aludtam is. Aztán vettem be egy fájdalomcsillapítót abból a jófajtából. Már nem voltam elvarázsolva tőle. Ez azért jó, mert akkor már tudom szedni úgy is, ha vezetek. 1-2 órán keresztül minden fájdalmam elmúlott, de aztán a bal alhasi visszatért, tompábban. Jó volt ez így is. Colombot néztem és horgoltam. Egészen 21.45-ig. Alig tudtam letenni. Jól is aludtam, nem mászkáltam ki éjjel pisilni sem. Jól ébredtem, most nem fáj semmi és a kedvem is jó. 

Most jó