Szelidi-tó

 Elterveztem, hogy veszek ki pár nap szabit, s kipróbálom, milyen az, mikor már nem dolgozok, hanem itthon várom a végét. De ha már szabin vagyok, miért üljek itthon? 

Tegnap csavarogtunk. Elmentünk a Szelidi-tóra. Nagyon szép a víz, jó a bringaút, volt egy kis rövid tanösvény, a Szittyótéren megebédeltünk, majd strandoltunk. 

Ebédre üres gyümölcslevest tudtam csak enni, mert tó ide vagy oda, halászlé az nem volt. De nem baj. Volt nálam tápszer, túrórudi és túrósszelet. Mindent megettem. Igyekeztem sokat is inni. Az idő gyönyörű volt, hazafele már elég meleg lett, de tényleg jó nap volt. Sajnos a strandolás nekem annyiból állt, hogy ücsörögtem a padon. Szívesen úszkáltam volna, vagy ettem volna egy jó nagy sajtos-tejfölös lángost vagy hamburgert, de hasábkrumplit biztosan. Na mindegy. Így is jó volt, de a régi önmagam árnyéka vagyok csak. És továbbra is azt mondom, hogy mivel meggyógyulni nem tudok, így meg nem jó, nem akarok élni. Még ha vannak jó pillanatok is, az kevés.

Azért jó volt