Nagyon nehezen megy az evés. Továbbra sem tudom mi az oka. Psziché biztos van benne, de étvágyam sem nagyon van. Ami baj. Persze a szememmel mindent megennék, beleharapnék egy jó rántotthúsba, tunkolnék lecsót, gombás-tejfölös husit is ennék tarhonyával, ahogy Keresztanyám készíti. De a sajtos tejföl nem vonz. Pedig vettem.
2. nap
Fél szelet csirkemell sonkát ettem, sírtam. A többit kidobtam. Nem ment. Fél tápszert ittam, mert annyira lezárt a gyomrom, hogy az sem ment. 1,2 l folyadékot ittam kb. Délután nagyon gyenge voltam, hasmenésem volt, így nem mentem sehova. Mégis eltelt a nap.
3. nap
Összeszedtem magam, írtam bevásárlólistát és átmentem a boltba. Vettem joghurtot, túrórudit, jégkrémet, nosztalgia parizert.
Reggel és délelőtt hasmenésem volt, de igyekeztem enni. 1 szelet parizer, 1 túrórudi, fél tápszer, 2 gombóc fagyi volt a napi adagom. Folyadék 1,7 liter.
Egyszer hánytam, így a túrórudiból egy kicsi kiment. A hányás szerintem a kezelés miatt volt, nem az evés miatt. Úgy mint ezelőtt, gyorsan jött, és a rosszullét is gyorsan ment. Alapvetően nem voltam rosszul. Kiment, kész.
Nem könnyű nekiállni újra enni. Nem tudom miért nem akarok. Félek, hogy a betegségem tart már ott, hogy nincs étvágyam. Még próbálkozom egy picit. Vettem virslit is. Jó lenne mustárral, kenyérrel. Vagy krinolint, azt jobban szerettem. Friss zsemlével. Talán ez is a baj. Olyan, mintha a hamburgerből kinyalhatnám a kecsapot. Jó, jó, de azt meg minek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése